Rumini, a hasznos mese

Ma hazánk egyik legsikeresebb meséje a Rumini. Nem is gondolnánk azonban, hogy amellett, hogy egy ilyen mese megmozgatja a kicsik fantáziáját, vagy éppen álomba ringatja őket, milyen egyéb pozitív hatást gyakorol a gyermekek lelkivilágára.

Egy átlagos körülmények között felnövekvő gyermek már 1-2 éves kora körül találkozhat a korának megfelelő lapozgató, sok képet tartalmazó, kedvcsináló könyvekkel, melyeket nézegetve ráismer környezete tárgyaira, s ez örömmel tölti el. Ennél is nagyobb öröm azonban a számára maga a szituáció, hiszen valamelyik szülő, nagyszülő ölében ülve, meghitt, megnyugtató közelségben történik ez a könyvnézegetés, beszélgetés, mesélés. A fizikailag kellemes élmény összekapcsolódik a mesehallgatás, könyvlapozás örömével, s mint tanult feltételes reflex, sokáig megmarad. Kicsit nagyobb korban, 4-6 év között, már elsősorban a mesék varázslatos tartalma nyűgözi le a gyermeket, a mese hallgatása közben élénken dolgozik a fantáziája, a főhőssel érzelmileg azonosulva éli át az izgalmakat, az örömöket, felismeri, hogy bizonyos értelemben róla szól a mese, hogy képzeletben mindent kipróbálhat. Ugyanakkor megismer (megtanul) egy narrációs szerkezetet, a mesének mint irodalmi műnek a tartalmi és formai egységét.

Ebből a sematikus felsorolásból is kitűnik talán, hogy a gyermekkori „könyves” élmények döntő szerepet játszanak a későbbi olvasói magatartás, olvasói pályafutás szempontjából, ugyanis a gyermekkori megalapozás, előkészítés lesz az olvasni tanulás egyik motivációs bázisa. Ilyen előkészítés után a gyermek már alig várja, hogy ő maga is tudjon olvasni, ne legyen a családtagok szabadidejének függvénye ez a kedves szórakozása. A könyvekkel való kapcsolat az iskolában teljesedik ki, az olvasási készség elsajátítása révén. Az alsó tagozatos olvasókönyvek történetei, majd a felső tagozatos irodalom tankönyvek, az irodalom órák, irodalom szakkörök bevezetik a gyermeket a szépirodalom varázslatos világába. Megismeri az irodalom formanyelvét, a művészi ábrázolás sajátosságait, az irodalmi-esztétikai érték kritériumait. A kisgyermekkori spontán meseélvezetből tudatosan felkészült, műélvezetre nyitott befogadói magatartás alakulhat ki. Sokan és sokszor számba vették már az olvasás nyújtotta előnyöket, jótékony következményeket, s tudjuk azt is, ezek a hatások az olvasás nélkül csak részlegesen, vagy – más eszközökkel – csak komoly erőfeszítések árán érhetők el, valósíthatók meg a személyiség fejlődésében. Az olvasás révén ugyanis, szinte észrevétlenül jutunk intellektuális és érzelmi gazdagodáshoz, műveltség- és tudás gyarapodáshoz, a pszichikus funkciók fejlődése révén pedig kedvező irányú személyiségformálódáshoz.

Ha intézményekhez akarnám kötni a fejlődési folyamat egyes állomásait, úgy fogalmazhatnék: a családban kell történjék a megalapozás, előkészítés, az érzelmi ráhangolás, az iskolában a készség kialakítása, az olvasási igény megszilárdítása, a könyvtárakban az érdeklődés folyamatos fenntartása, kiszélesítése, elmélyítése. Amit eddig legjobb meggyőződésem szerint fejtegettem, mind igaz, most mégis azt kell mondanom, hogy „szálljunk le a földre” az ideák világából, mert az ismertetett folyamat csak elvileg zajlik így, a gyakorlat egy kicsit más. Közismertek a riasztó jelzések az olvasásszociológia irányából az olvasás általánosan rossz pozícióira nézve. Súlyos gondok nehezítik az említett családi előkészítést, hiszen a felnőttek szokásrendszerében, értékrendjében is jóval hátrább került az olvasás, a szülői példamutatás tehát nem ösztönöz. Lényegesen megritkultak a meghitt szülő-gyerek együttlétek, a családi beszélgetések, s bizony a televíziózási szokások alaposan átrendezték a családok életét. Az olvasási szakemberek mellett a gyermekorvosok is aggasztónak tartják, hogy a családok összetartó-védő ereje egyre csökken, s hogy a válogatás nélküli, mértéktelen és kritikátlan tvnézés következtében a gyermekek leszoknak az olvasásról, beszédkészségük beszűkül, emocionális érzékenységüket elvesztik. Az iskola környékén sincs rendben minden, mutatja ezt az írás- ill. olvasástanulási zavarokkal küszködő gyermekek egyre szaporodó tömege.

Az olvasástanítási módszerek, eljárások sokfélesége ellenére súlyosodnak az olvasástechnikai és az olvasás-megértési problémák. Az élményszerű, örömteljes olvasás lehetősége fényévnyi távolságra kerül az izzadva, görcsösen, megszégyenülten próbálkozó gyermektől. Ha mégis sikeresen veszi ezt az akadályt, egy kevésbé látványos veszély leselkedik rá: a racionalitás, az intellektuális teljesítmény iránti egyoldalú iskolai követelmény, az értelmi-érzelmi egyensúly, a személyiség harmóniájának megbomlása, melynek következtében a szépirodalom is csak ismeretanyaggá válik.

A gyerek mindent megtanul, amit a műalkotásról tudni kell, de nem érzi meg belőle a neki szóló üzenetet. Ezek az anomáliák mintegy láncolatba foglalhatók: a gyengén és keveset olvasó gyerekek többsége kommunikációs gondokkal küszködik, gondolataikat nehezen fejezik ki szóban és írásban egyaránt, nem értik a tanári magyarázatot, a tankönyvek utasításait, szóbeli feladatokat nehezen tanulnak meg, összességében: tanulmányi eredményeik elmaradnak a képességeik mögött. De ez csak a legbelső kör, vagyis a tanulási nehézségek köre. A további szomorú következmény a mindennapi érintkezésben érhető tetten: anyanyelvüket csak a megértés és a reagálás szintjén használják a gyerekek és fiatalok, szókincsük szegényes, nyelvi megformálásuk igénytelen. Még egy körrel továbblépve: képzeletük fejletlen, érzelemviláguk nélkülözi a finom árnyalatokat.

SEGÍTETT A KÖNYV, A MESE

A Rumini olvasásra csábít

A gyermekek megfelelő fejlődése szempontjából elengedhetetlen, hogy olvassunk nekik, s hogy ők is megszeressék az olvasást – nem olyan könnyű ez azonban. A Rumini bájos szereplői és kalandos történetük azonban felkelti a kicsik érdeklődését, megmozgatja fantáziájukat. A Rumini így kedvet hoz az olvasáshoz, sőt kötelező olvasmányként sem fogják kényszernek érezni a kisiskolások az olvasást! Rumini, az olvasásra ösztönző kisegér!

Testi-lelki öregedés

Az öregedés nem csak fizikailag, hanem mentálisan is megviseli az ember: testünk változásai korlátok közé szoríthatnak minket, értékrendünk megváltozik.

Az évezredek során az átlagos emberi élettartam lassan nőtt, hiszen a kedvezőtlen külső körülmények, háborúk, éhezések, járványok, csecsemőhalandóság stb. lassan megszűntek ill. jelentősen csökkentek. A hosszabb élettartam egyúttal azt is jelenti, hogy meghosszabbodott az idős kor periódusa, egy olyan korszak, ami biológiailag, pszichoszociálisan, gazdaságilag, pénzügyileg, egészségi szempontból markánsan eltér az aktív kortól. A fejlett ipari országokban az idős lakosság egyre nagyobb részét alkotja a társadalomnak, azaz egyre kevesebb ember kényszerül eltartani egyre több idős, általában megrokkant egészségű embert. Nem elégedhetünk meg tehát az átlagéletkor meghosszabbításával, legalább olyan fontos, hogy az életminőség is javuljon. A társadalom közérzetét jelentős mértékben megszabja az időskorúak szomatikus állapota (is), amely meghatározó jelentőségű az életminőség szempontjából, az egyik legfontosabb tényező a támogató családi, baráti háttér. A magány, a hozzátartozók, barátok hiánya súlyos nehézséget jelent az öregség elviselésében. Az időskorral foglalkozó tudomány a gerontológia, kétféle életkort különböztet meg: – kronológiai kort, azaz a naptári, anyakönyvi életkort – biológiai életkort akkor alkalmazzuk az életkor meghatározásához, amikor a szervezet tényleges, fiziológiás állapotát vesszük figyelembe. Ismeretes, hogy az ember elvben akár 120 évet, vagy még hosszabb időt is megérhet. Jelenleg sajnos különböző betegségek, egészségkárosító tényezők ezt még megrövidítik. Az újabb medicinális felfedezések, a lényegesen jobb társadalmi-gazdasági, higiénés viszonyok, a preventív szemléletű egészségmegőrzés széleskörű elterjedése egyre inkább a figyelem középpontjába állítja az öregedés kérdéskörét. Jól ismert, hogy az idült nem fertőző betegségek, mint daganatos betegségek, szív-és érrendszeri kórképek, anyagcsere betegségek nemcsak korai halálozást, hanem jelentős életminőség romlást, rokkantságot is előidéznek.

A „boldog” időskorhoz vezető út: Az öregség általánosan elfogadott erénye a higgadtság. Ez türelmesebbé tesz másokkal, de önmagunkkal szemben is. Ez az erény segít megérteni a másik embert, elfogadni a másik, tőlünk esetleg teljesen eltérő gondolkodást is. Mindez összefügg a szeretet képességének kiteljesedésével. A türelem, a tolerancia, a bölcs megértés, a szeretetre való képesség az időskor leginkább pozitív tulajdonságai közé tartozik. Aki a pozitív változásokat veszi észre az évek múlásával, annak megadatik a boldog idős kor, amikor is megmarad a jövőre tervezés képessége, az önzetlenség, humorérzék, amely elégedettség érzéssel jár együtt. Lehetőségek – nagyszülő szerep – kapcsolattartás a korábbi munkahellyel – egyéb társas kapcsolatok – társadalmi szerepvállalás. Az időskori egészségmegőrzés négy kulcsfontosságú eleme: – szellemi aktivitás megőrzése – fizikai aktivitás megőrzése – egészséges táplálkozás – rendszeres orvosi ellenőrzés Minél tartalmasabb volt az idős ember aktív élete, annál színesebb időskorra számíthat. A gazdasági, pénzügyi stabilitás megteremtése alapfeltétele a nyugodt, kiegyensúlyozott öregségnek. Fel kell készülni az öregkorra, megfelelő életfilozófiára kell szert tenni A társadalom magatartásán is változtatni szükséges, a környezet legyen befogadó, empatikus, hogy az idős ember állandóan érezze, hogy egyenjogú tagja a közösségnek. Egy társadalom fontos értékmérője, hogyan bánik az idősekkel. A hazai tudományos élet egyik legismertebb gerontológusa dr. Iván László professzor gyakran tart előadást az egészséges öregedés titkairól. Ezeken a prezentációkon tudományos tényekkel és a mindennapi élet példáival támasztja alá, hogy az öregedés nem egyenlő a betegséggel, a környezettől, családtól való elszigetelődéssel. „Tudomásul kell vennünk, hogy a jó öregedést az egészség, a tevékeny élet, érzelmi-hangulati állapotunk, társas kapcsolataink, anyagi biztonságunk és hasznosságunk tudata határozza meg, és mindezek karbantartása saját feladatunk is” – hangsúlyozza a professzor.

Napjainkban, hazánkban is azt tapasztalhatjuk, hogy az idős emberek megpróbálnak önállóan élni, ameddig csak el tudják látni magukat (a házastársuk elhalálozása után sem költöznek össze gyermekeikkel, unokáikkal). Nem áll ellentétben ezzel a törekvéssel, hogy a független életvitelt támogató családi kapcsolatoknak egyre erőteljesebb szerep jut az idős emberek életében. A mindennapi gyakorlatban is élő, családi kapcsolatoknak igen nagy szerepe van az idősek mentális egészségében, pozitív közérzetében. Ha a fiatalabb családtagok igényt tartanak a szülők aktív munkájára, tanácsaira, az növeli az idős emberek ön- értékelését, munkakedvét, közvetetten az egészséges életvitel kialakításának szándékát. Nagy jelentőséggel bírnak tehát azok a törekvések, melyek az idősek életmódját javító, társadalmi kötelékek kialakítását, erősítését segítik elő. Nélkülözhetetlenek azok, a kívülálló számára jelentéktelennek tűnő kezdeményezések is, amelyek, az intenzív családi kapcsolatot nélkülöző idős emberek aktív életét támogatják. A következőkben bemutatunk néhány, a gyakorlatban is jól működő, kiváló kezdeményezést, melyek elősegítették és támogatták az aktív időskor gyakorlati megvalósítását.

Derűs időskor – aktív időskort támogató közösségi programok

Korai öregedés

Az öregedés nem feltétlenül, illetve nem csak fizikai folyamat, mely az ember életkorához köthető. A korai öregedés elsősorban lelki eredetű, ahogy mondani szokás, van, akiknek hamarabb kell felnőniük: bizonyos lelki traumák felgyorsíthatják a felnőtté válás illetve az öregedés folyamatát.

A memória és az emlékezet

Azt tudjuk, hogy a memória tárolja a megszerzett tudásunkat és az emlékeket, de hogy mi is maga az emlékezés folyamata, arról kevesebb tudással rendelkezünk, a következőkből viszont sok hasznos információ birtokába juthatunk.

Az emlékezés pszichológiája – avagy hogyan emlékezünk? Pszichológiai meghatározása szerint az emlékezés egy olyan képesség, mely az ingerek nyomán kialakuló élmények, gondolatok, viselkedésformák, mozgásválaszok, érzelmi reakciók - vagyis a tapasztalat – idegrendszerben való megőrzését, illetve előhívását teszi lehetővé. Az emlékezeti működés teszi lehetővé, hogy képesek vagyunk a múlt élményeit, tárgyait, jelenségeit megőrizni tudatunkban, és újra látva, hallva, érezve azokat felismerni vagy csupán az emlékképekre támaszkodva előhívni azokat. Az észlelés során az idegrendszerben olyan változások mennek végbe, melynek következtében az észlelt dolgokról, eseményekről stb. emléknyomok, engramok keletkeznek.

Az információfeldolgozási paradigma: A legegyszerűbb emlékezeti működés is három szakaszra bontható: kódolás, bevésés, előhívás. Csak úgy vagyunk képesek emlékezni, ha mindhárom mozzanat megvalósul. A kódolás az emléknyomok kialakulásának nagyon fontos feltétele. Ennek során a beérkező ingereket idegrendszerünk olyan formává alakítja, amelyet a memória elfogad, és ez által azok bevésődnek a memóriába. A kódolás történhet vizuálisan (képi formában), akusztikusan (hang formában) ill. szemantikusan (jelentés, értelem alapján). A bevésés folyamatát több tényező befolyásolja. Függ az ismétlések számától, a szervezetünk és idegrendszerünk állapotától (pl. egészségi állapot, fáradtság), személyes sajátosságainktól (motiváció, érzelem, hangulat, akarat, érdeklődés stb.), együttes érzékszervi hatásoktól (pl. ha egyszerre több érzékszerv észleli a bejövő ingert, akkor biztosabb a kódolás), előzetes ismeretektől, tapasztalatoktól. A következő mozzanat a bevésett információ vagy egyéb emlékkép, tudás tárolása és megőrzése. Csak azokat az információkat lehet előhívni, amit korábban tároltunk. Az előhívás módja függ az információ tárolásának módjától. A harmadik mozzanat az előhívás, melynek két formája van: a felismerés és a felidézés. A felismerés során több tesztinger közül kell kiválasztani egy meghatározott, a memóriánkban már tárolt elemet. (olyan, mintha a könyvespolcon lévő könyvek közül kellene kiválasztanom azt, amelyikkel egy könyvesbolt kirakatában találkoztam). A felismerés gyakran csak az ismerősség érzésére korlátozódik. Nem mindig vagyunk képesek emlékezetünkbe idézni azt, hogy hol és mikor láttuk, hallottunk arról, amit felismertünk. A felidézés során pedig a bevésett és megőrzött emlékképeinket felelevenítjük, magunk elé képzeljük. Abban az esetben, amikor fel kell ismernünk valamit vagy valakit, sokkal jobb teljesítményt nyújtunk, mint amikor tesztingerek nélkül kell ugyanezt megtenni. És végül vannak olyan emlékképek, tudások, amelyeknek előhívása szinte semmilyen erőfeszítéssel nem jár, ha életünk során azt egyszer megtanultuk. Ezért szoktuk mondani, hogy pl. biciklizni, úszni, gépelni stb., ha valaki életében egyszer megtanult, azt soha nem felejti el.

Az emlékezet szerkezete és típusai: Az emlékezettel foglalkozó pszichológiai kutatások egy jelentős része az emlékezet szerkezetének leírására, és tárolásának módjára irányult. Kezdetben a kutatók abban reménykedtek, hogy lokalizálni tudják az agyban az emlékezet konkrét helyét, hasonlóan a látás vagy a hallás központjához. Hosszú évtizedek kutatási eredményei azt bizonyították, hogy az emlékezetnek az agyban nincs egy központja, hanem több rendszer együttes működését nevezhetjük emlékezetnek. Rengeteg egyéni eltérés mutatkozik az emberek között ennek a pszichikus képességnek a tekintetében. Elmondható tehát, hogy erősen szubjektív folyamatról beszélünk, ezért kutatása rendkívül szerteágazó. A korai pszichológiai kutatásokhoz képest – elsősorban az emlékezeti tévedések elemzései kapcsán – jelentős szemléletváltozás következett be: az emlékezés folyamatát sokkal inkább rekonstruktív, mint reproduktív folyamatként kezdték el leírni. A pszichológia korai elméletei (lásd kísérleti pszichológia) még úgy tekintettek az emlékezetre, mint egy raktárra. Az emlékezet táras modelljei közül Attkinson és Shiffrin (1968) modellje vált a legnépszerűbbé. Ők egy három szintből álló rendszert tételeztek fel: egy szenzoros tárat, egy korlátozott kapacitású, rövid távú emlékezeti tárat (short term store STS, magyarul: rövid távú memória - RTM ), ahonnan az információ átkerül a gyakorlatilag korlátlan kapacitású hosszú távú emlékezeti tárba (LTS long term store, magyarul: hosszú távú memória – HTM). Legfontosabb állításuk, hogy a HTM-ba való bevésődés attól függ, hogy az információ mennyi ideig volt az RTM-ban. Tehát a sokszori ismétlés segíti a bevésődési folyamatot. Attkinson és Shiffrin elmélete szerint azonban a rövidtávú memória egy időben csak korlátozott mennyiségű tapasztalati anyagot tud megjegyezni, s azt is mindössze néhány percig (ill. addig, míg figyelmünk el nem terelődik). Az RTM fontos jellemzője még a tárolás sérülékenysége. Az RTM-ban a felejtésnek két okát emelhetjük ki: az elhalványulást és a kirekesztést. Ha nincs szükségünk az itt tárolt információkra többé, akkor az információk elhalványulnak. A felejtésnek a kirekesztéses formája akkor jön létre, ha az új információk kiszorítják a régit, hiszen az RTM kapacitása - mint azt már említettem - korlátozott.

Bánföldi Zoltán: Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola

A rövidtávú memória működése

A rövidtávú memória működik, amikor például egy új embert mutatnak be nekünk. Az ő neve bekerül rövid távú memória tárolóegységeibe, ahonnan még egy darabig képesek vagyunk előhívni, ám ha másokkal megismerkedünk rövid időn belül, lehetséges, hogy gondban leszünk. Ugyanis a távú memória egyszerre hét, legfeljebb kilenc egység tárolására alkalmas.

Fejlesztő játékok a testnek és a léleknek

A fejlesztő játékok lehetnek fizikai, mentális, verbális, non verbális és még számtalan kategóriába sorolhatóak, egy a lényeg: játszva segítik a gyermekek fejlődését, és szerencsére egyre nagyobb létjogosultságot nyernek az óvodapedagógiában is.

Az óvodai nevelés történetében az anyanyelvi- nevelés területe minden időben kitüntetett helyet és szerepet kapott. Az anyanyelv ápolása, az óvodapedagógusi beszéd és viselkedés minta, a gyerekek beszédkedvének felkeltése, ébrentartása, anyanyelvi fejlődés játékos keretek között megtámogatása olyan értékek és hagyományok, amelyek kiállják az idő próbáját. A mai családoknak egyre több információval, ingerrel kell együtt élniük. Ez az együttélés zömében vizuális és/vagy auditív együttélést jelent, mellőzve a hangos beszédet. Az aktív szókincs, amelyet a gyermekek és felnőttek minden nap használnak, megfakulni látszik, mennyisége, minősége nem kedvező a kifejező, árnyalt, választékos, igényes beszédnek. Az óvodapedagógus a kisgyermek úti társává válik a világ felfedezésében és befogadásában. Az a fontos számára, amit a gyerek mond, amit, ahogyan a gyerek feltár előtte a világból, és nem az, amit ő akar feltárni a gyerekeknek a világból az anyanyelv segítségével.

Kompetens óvodapedagógus: Az óvodapedagógus megismeri a családok anyanyelvi kultúráját. Feladat: kölcsönösen partnerré válhassanak a szülőkkel. Az óvodapedagógusi tudatos fejlesztés eredménye: kialakul a gyermek beszédfegyelme, önuralma, képessé válnak társaik és a felnőttek mondanivalójának a meghallgatására. Az óvodapedagógus figyelemmel kíséri, nyomon követi az egyes gyermekek beszédállapotát, beszédértési, beszédtechnikai szintjét. A tervezett fejlesztés egyénre szabott formáját választja. Az óvodapedagógus mindennapi beszédmintája az anyanyelv szeretetét, ápolását fejezi ki. Az árnyalt, kifejező, választékos beszéd, a gazdag szókincs utánzásra vár. Az óvodapedagógus tisztában van azzal, hogy a szókincs elsajátítása nem a szavak és a szavakhoz tartozó jelentések elsajátítását jelenti. Ahhoz kell hozzásegíteni, a gyerekeket, hogy megtanulhassák, az általuk elsajátított szavak hogyan viszonyulnak egymáshoz. Az óvodapedagógus az anyanyelvi nevelés komplex értelmezését vallja magáénak. Az óvodapedagógus által kezdeményezett mesehallgatás több szempontból is fejlesztő hatású. Először is a gyermekek megtanulják a folyamatos, összefüggő beszéd megértést. Másodszor megtanulják a fogalmazásokhoz szükséges nyelvi struktúrákat és relációkat Harmadszor pedig gyakorolják azokat a belső képi előhívásmódokat, amelyekre az iskolai oktatás építhet. Az óvodapedagógus tudja, hogy a jó, irodalmi értékekkel bíró gyermekvers összekapcsolja a szavakat, a mozdulatokat, az érzelmeket. Különösen így van ez az akarati élet zavaraival együtt élő gyerekek estében. Számukra az a vonzó vers, amelyik leginkább megfelel a pillanatnyi, röpke érzelmi állapotuknak. Az óvodapedagógus könyves környezetet biztosít a gyerekek számára, hogy ezáltal is hozzásegítse őket az olvasás iránti igény felkeltéséhez, az esztétikai ízlésformáláshoz, a könyvvel való együttélés természetessé válásához. Ahhoz, hogy szokásukká, igényükké váljon a könyv jelenléte az életükben.”

Játékos gyakorlatok az auditív készség fejlesztésére: A beszéd elsajátításában nagyon lényeges szerepe van a hallásnak. Nemcsak az ép hallószervek a fontosak, hanem a hallási figyelem, az emlékezet a differenciáló képesség is. Hangok felismerése: közvetlen környezet hangjainak, zenei hangok/magnóról vagy mi szólaltatjuk meg őket /a felismerése. Hangszereket szólaltatunk meg egymás után (dob, háromszög, furulya stb.). A gyerekek csukott szemmel ülnek, figyelnek, majd meg kell mutatniuk, hogy melyik hangszert hallották. A feladat nehezíthető több hangszer egymás utáni megszólaltatásával, ekkor a sorrendet is megfigyeltetjük. „Emberi hangok felismerése” Egymás hangjának felismerése. Egy gyerek ül bekötött szemmel. Akire rámutatunk, az mond egy hangot vagy egy rövid szót, amiből ki kell találnia, hogy ki szólalt meg. „Hangposta” Körben ülünk, valaki súg a másik fülébe egy szót úgy, hogy azt csak az hallja, akinek súgta, majd amit hallott továbbadja. A kör végén lévő gyerek kimondja a szót. A szót közben nem mondják ki hangosan! A végeredményt összehasonlítjuk az eredeti szóval és megbeszéljük, hogy mely hangok torzultak el a továbbításkor. „Mit hallasz?”: 4 éves kortól. A gyerekek a szőnyegen ülnek. Eltakarják a szemüket és előre hajolnak. Az óvónő különböző tárgyakat szólaltat meg (csengő, doboz, gyöngy, stb). Majd egyesével ki kell találni mit hallottak. Nagyoknál lehet több hangszert egymás után, itt már a sorrendre is figyelni kell. „Melyik hangszer szól?”: 4 éves kortól. A gyerekek háttal ülnek az óvónőnek. Az asztalon leakarva hangszerek vannak. Az óvónő egyesével megszólaltatja őket. Aki tudja jelentkezik, kimehet az asztalhoz és megszólaltathatja, majd így tovább. „Dobkereső”: 5 éves kortól. A gyerekek körben állnak, hátrarakott kézzel. A kör közepén egy gyerek arcát kezébe rejtve mondja: Hunyó vagyok gyerekek, aranydobot keresek! Az óvónő valakinek a kezébe adja a dobot és az ütőt, majd a gyerek megszólaltatja és gyorsan visszaadja. A hunyó ezután leveszi a kezét és ezt mondja: Volt nekem egy aranydobom, elvesztettem aranyhídon. Tarka szarka fel is kapta, ennek a fiúnak (lánynak) adta. Ha kitalálta ki dobolt, helyet cserélnek, ha nem még kétszer próbálkozhat. „Mi esett le?”: 5 éves kortól. Leejtünk egyesével különböző tárgyakat vagy megütögetjük őket. A gyerekeknek becsukott szemmel ki kell találni, mi az a tárgy, amit hallottak. Hangok felismerése-körjáték, Kipp-kopp játék.

Katóné Kiss Magdolna: „A játékos nyelv”

Hangutánzó fejlesztő játékok

A hangutánzó fejlesztő játékok elsősorban 5 éves kortól ajánlottak az apróságoknak. A fejlesztő játékok eme területének gyakorlata közben olyan hangokat utánozunk, amelyeket emberek produkálnak valamilyen tevékenység közben. Hogy mire kell gondolni? Például a pipázásra vagy a köhögés stb. Bővíthetjük állathangokkal is, ehhez kiválóan alkalmas az „Én elmentem a vásárba…” kezdetű dal. A fejlesztő játékok eme darabja nagy segítséget nyúlt az iskolai előkészítésben.

Bőrápolás vízzel

Ha szükségleteinkhez mérten megfelelő mennyiségű vizet fogyasztunk, az a bőrápolás szempontjából is remek, ám sok más haszna is van, ha nem hagyjuk kiszáradni bőrünket.

Az egészséges táplálkozás egyre nagyobb hangsúlyt kap mindennapi életünkben. A korszerű, kiegyensúlyozott étkezésen belül a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékfogyasztásra is érdemes figyelmet szentelni, különösen a meleg, nyári időszakban. Hogy, miért? Az emberi test 50-60 százalékát víz képezi, amelynek legnagyobb mennyisége sejten belül, kisebb része sejten kívül – vérplazma, nyirok, vizelet, valamint egyéb testnedvek (nyál, emésztősavak, orrváladék, könny és izzadság) – található. Szervezetünkben a folyadék megtalálható például: a csontban, fogzománcban 1%, a zsírszövetben 30%, a májban 70%, az izomzatban 75%, az agyvelőben 79%, a vesében 83% és a szem üvegtestében 99%.

A víz fontos szerepet játszik szervezetünk működésében, többek közt biztosítja a vérkeringést, befolyásolja a vér megfelelő összetételét; szabályozza a vérnyomást; lehetővé teszi a tápanyagok, a salakanyagok és a gázok oldását, szállítását; biztosítja a szervezet állandó, belső hőmérsékletét; elősegíti az ízület megfelelő működését (ízületi folyadék). A szervezet zavartalan működése akkor kiegyensúlyozott, ha a szervezetbe jutó és termelődő (folyadékfelvétel), valamint az onnan eltávozó víz (folyadékleadás) mennyisége a szervezetben egyensúlyban van. Ezt az egyensúlyi állapotot befolyásolják külső tényezők, pl. aktív sporttevékenység, a nehéz fizikai megterhelés, éghajlat, külső hőmérséklet, szaunázás, a táplálékkal szervezetbe jutó konyhasó mennyisége (mivel a konyhasó vízvisszatartó hatású); a szervezet megváltozott állapota (láz, hasmenés stb.), amelyek fokozzák a víz kiürítését a szervezetből. Víz nélkül megemelkedik a szívfrekvencia és a testhőmérséklet, fontos tápanyagokat veszít a szervezet, és ezek kedvezőtlenül befolyásolják, jelentősen csökkentik a teljesítményt. A szervezet nem rendelkezik folyadékraktárakkal, a felesleges mennyiséget a vese hamar kiválasztja. Ha a vízháztartás egyensúlya megbillen, akár a vízfelvétel csökkenése, akár a vízleadás fokozódása miatt, a szervezet kiszárad (dehidráció). Már 2%-os folyadékvesztés esetén is csökken mind a fizikai mind a szellemi teljesítőképesség, megjelennek az első tünetek, fejfájás, koncentrálóképesség csökkenése, fáradság, szomjúság. A szomjúságérzet a folyadékegyensúly fenntartásának egyik legfontosabb ingere, de tudatos folyadékpótlás esetén ne hagyatkozzunk csupán a szomjúságra, mivel testünk viszonylag „későn” jelzi, hogy folyadékra van szüksége, vagyis ha szomjasak vagyunk, az azt jelenti, hogy már rég innunk kellett volna. Amikor iszunk, ne hagyatkozzunk csupán a szomjúságra. Módszeresen, tudatosan alakítsuk ki ivási szokásainkat, ügyeljünk a szilárd és folyékony táplálékok elfogyasztásának mennyiségére és arányára. Napi tevékenységünkbe iktatassunk hosszabb-rövidebb pihenőket, amit használjunk ki egy-egy pohár frissítő ital vagy lédús gyümölcs elfogyasztására, hogy a napi átlag 2,5 liter folyadékbevitel meglegyen, így biztosítva a vízháztartás egyensúlyát.

Egy egészséges felnőtt folyadékszükséglete átlagos igénybevétel mellett napi 2–2,5 liter, amely biztosítására a legalkalmasabb: A jó minőségű víz és ásványvíz. Definíciója alapján az ásványvíz spontán feltörő vagy fúrt kútból nyert víz, amelynek literében 1000 mg oldott ásványi anyag található, vagy néhány fontos komponensnek (fluor, vas) az átlagértéknél nagyobb a koncentrációja. A gyümölcsökből és zöldségekből készült ivólevek. A mindennapokban ideális szomjoltók, víztartalmuk mellett vitaminokat és többféle ásványi anyagot is tartalmaznak. A gyümölcstea és gyógytea. Jó szomjoltók a zöldteák, gyógyteák, megfelelő hőmérsékletre hűtve, savanykás vagy kesernyés ízük, ásványi só tartalmuk miatt, de ezeknél a teáknál vegyük figyelembe az adott gyógynövénnyel kapcsolatos elkészítési, fogyasztási ajánlásokat. A tej és a folyékony tejtermékek. Ez az élelmiszercsoport folyadékot (tej 87-89%-át víz alkotja), szénhidrátot (tejcukor), tejzsírt, magas biológiai értékű fehérjét, vitaminokat, antioxidánsokat és ásványi anyagokat egyaránt tartalmaz. A levesek, a főzelékek, a mártások. A szilárd élelmiszerek (főként a lédús zöldségek, gyümölcsök). Rendszeres fizikai aktivitásnál a sportitalok.

Oefi – Mi jut eszünkbe a vízről?

A bőrápolás és a vízfogyasztás

A bőrt alapvetően vízhiányos, zsírhiányos és kombinált típusba sorolják, éppen ezért a bőrápolás megfelelő típusának kiválasztása nem kis feladat. Amikor a bőr kellemetlenül feszül és húzódik, akkor vízhiányosnak mondják, és mindenképpen szükségessé válik ebben az esetben a bőrápolás. Ha padig barázdák is keletkeznek rajta, akkor az erősen vízhiányos kategóriába sorolják, ám a hidratálás valamennyi bőrtípus számára fontos, így a bőrápolás a megfelelő vízfogyasztásnál kell, hogy kezdődjön.

Az antioxidáns és az öregedés

Az antioxidáns kifejezésbe már szinte mindenhol belebotlunk az interneten. Jótékony hatásai az emberi szervezetre vitathatatlanok, a következő tanulmány azonban specifikusan az öregedés és az antioxidáns rendszerek kapcsolatát taglalja, mely számomra meglehetősen sok új információval szolgált.

Az elmúlt évtizedekben rengeteg munka jelent meg az öregedés és a szabadgyökök kapcsolatáról. Számos vizsgálat mutatta ki az oxidatív stressz által keletkezett DNS, lipid és fehérjetermékek akkumulációját. Harman ezt az interakciót a következőképp fogalmazta meg: „Maga az öregedés folyamata lehetséges, hogy nem más, mint egyszerűen az összeadódott, random szabadgyökök okozta sérülés eredménye.”  Nem egy kutatómunka mutatott rá arra a feltételezésre, hogy az öregedéssel összefüggő betegségek, de maga az öregedés folyamata is genetikus instabilitásból, a sejtek megváltozott, nem megfelelő differenciálódásából adódik. Más vélemények szerint ROI az elsődleges öregedést okozó faktor, mely az egyik leggyakrabban hivatkozott öregedés teóriára épül. Elsődlegesen a DNS sérülés fokozódik az öregedés folyamatában. Ez a sérült DNS olyan folyamatokat is elindíthat, amely a sejt proliferációban résztvevő gének átírását indukálhatja, vagy épp blokkolhatja azoknak a géneknek az expresszióját, melyek eredményeként a sejtsérülés növekedni fog az öregedéssel. Ezek az oxidatív sérülések permanens sérülésekhez is vezethetnek, mely megváltoztatja a DNS szekvenciáját, vagy mutációt okoz. Ezek az akkumulálódó folyamatok aztán kialakíthatnak egy alacsonyabb anyagcserét, megváltoztathatják a kalória bevitelt, gyorsíthatják az öregedést és lerövidíthetik az élettartamot. Hansford szerint az öregedés egy nem programozható, de elkerülhetetlen mellékhatása a ROI okozta membrán és végérvényesen differenciálódott sejtek mitokondrium genomjának. A mitokondriális DNS sérülése blokkolja a mitokondriális populáció felfrissítését, majd a bioenergia csökkenéséhez és sejtpusztuláshoz vezet.

Az izomfunkció csökkenése jól megfigyelt jelenség öregedés alatt. Számos posztmitotikus, mitokondriumban gazdag szövet, mint az agy, a szív és vázizom mutatják a legnagyobb ROI okozta oxidatív sérülést időskorban, és nem meglepően ezek a szövetek a fő célpontjai elsősorban az öregkori betegségeknek. A csökkent motoros kapacitás időseknél komplex folyamat eredménye, hisz a motoros aktivitás a centrális és a perifériás vezérlés, a humorális faktorok és a magatartási minta eredményeként jönnek létre. A metabolikus és mitokondriális enzimek aktivitása csökken az öregedéssel, és a kontraktilis funkció elveszik, valószínűleg izomspecifikus módon. Az öregedéssel a szarkolemma és szakroplazmatikus retikulum összetett működése megváltozik, és a kálcim kibocsátás a depolarizáció alatt kevésbé hatásos, nem képes teljes izomkontrakciót létrehozni. Az izom maga is elszenved korral járó oxidatív sérüléseket, amint a proteinek, a lipidek és a DNS is. A mitokondrium citokróm c oxidáz kapacitása is csökken az izomsejtekben, melyet részben a DNS sérülés magyaráz. A komplex IV aktivitásának csökkenése, mely az egyik legfontosabb antioxidáns komplexnek is titulált egység a terminális oxidációban, csökkent kapacitása miatt nagyobb elektron kiszivárgásnak ad teret az elektrontranszport-láncban, ahol szuperoxid gyökök sokasága képes képződni a molekuláris oxigén jelenléte mellett. Így a mitokondrium membránlipidjei peroxidatív modifikáción esnek át, mely további ROI generációt hozhat létre különböző enzimatikus folyamatokon keresztül beleértve a ciklooxigenázt, NADPH oxidázt és a xantin oxidázt is. Ezenkívül öregedő szervezetben magas malondialdehid (MDA) koncentrációt találtak a váz és szívizomban is, mely a lipidsérülés markere.

Más kísérletek az antioxidáns rendszert vizsgálták, ahol pozitív korrelációt mutattak ki a szöveti antioxidáns rendszer aktivitása és az élettartam hossza között. További kutatások szerint számos külső faktor, mely emelte a szabadgyök termelődés okozta oxidatív sérülést, csökkentette az élettartamot, míg azok a külső faktorok, amelyek csökkentett kalória és protein bevitelt produkáltak, növelték azt. Az oxidatív anyagok megtámadják a szervezet szöveteit, melynek védelmére az antioxidáns rendszer hivatott, bár számos esetben azt látjuk, hogy nem sikerül ezt a feladatot ellátniuk. Így a szabadgyökök ellepik a szövetet, és meggyorsítják az öregedés folyamatát. A megfelelő védekezés érdekében fontos mind a preventív eljárásokkal, mind a javító mechanizmusokat triggerelésével foglalkozni. Az idősek annak a kockázatnak vannak kitéve, hogy az antioxidáns kapacitásuk csökken a kevesebb kalória bevitel, a nem megfelelő emésztés, a csökkent tároló és visszatartó kapacitás, és a megnövekedett elimináció miatt. Ezért ajánlott idős korban a minél nagyobb mennyiségű külső antioxidáns bevitel. Az antioxidáns enzimek aktivitása időseknél nem mindig változik, ezért az öregedést nem lehet egyértelműen az antioxidáns rendszer kapacitásának csökkenésével magyarázni, bár az idős sejtek könnyen sebezhetővé válnak az oxidatív molekulákkal szemben.

Toldy Anna: A természetes antioxidánsok és a fizikai aktivitás szerepe az oxidatív stresszre a neurodegeneratív elváltozásokban

Az antioxidáns és a növények

Friss és természetes körülmények között termett zöldségekben és a minimálisan feldolgozott, növényi táplálékokban gazdag étrenddel biztosítani lehet a megfelelő mennyiség antioxidáns mennyiséget. A nem megfelelő étrend és a modern élelmiszerek miatt kénytelenek vagyunk mesterséges antioxidáns anyagokkal karban tartanunk szervezetünket. Ezek az antioxidáns elemek különböző szerkezetű és összetételű vegyületekből épülnek fel.

Az Alzheimer-kór és a leépülés

A demencia, tehát köznyelven az elbutulás egy olyan tünetegyüttes, mely az Alzheimer-kór esetében is megjelenik a betegeknél. Ezt az értekezést a közelmúltban olvastam a témával kapcsolatban.

A demencia igen gyakori tünetegyüttes, melynek oki háttere heterogén és multifaktoriális. A demencia igen jelentős terheket ró a betegre, annak közvetlen környezetére és az egész társadalomra.
A demencia megállapítása kritikusan érinti a beteg alapvető emberi szabadság- és polgári jogainak gyakorlását, ezért szükséges, hogy a kórisme felállítása, rendszeres felülvizsgálata és a beteg követése precíz módszertani előírások és a mindennapi rutinban is betartható algoritmusok szerint történjék. A betegvezetés az alapellátó (háziorvos) szakember kezében kell legyen, ugyanakkor a szakszerű átvizsgálás, a korszerű kezelés és szociális gondozás megköveteli a szakorvosi (pszichiáteri, neurológusi, geriáteri), bírói-jogi és gondozói döntéseket.

A háziorvosok, belgyógyászok, sebészek, traumatológusok legalább annyira érintettek a demens betegpopuláció ellátásában, mint a gerontológusok, pszichiáterek és neurológusok. Jelenleg a demens betegek többsége nem is jut el olyan szakrendelésre, ahol kognitív, pszichés és viselkedési tüneteit célzottan keresnék és demenciájának kóroki hátterét megvizsgálnák. Az időskori polimorbiditásba ágyazódó demencia korszerű kezelése interdiszciplináris feladat. A beteget, a gondviselő(ke)t, szociális és egészségügyi szakembereket magába foglaló team szervezése és összehangolása a beteg kezelőorvosának a feladata, aki legkézenfekvőbben a háziorvos, de bármelyik érintett szakterület képviselője is lehet. Ha azonban a viselkedési zavarok uralják a klinikai képet, a pszichiáter szakorvos véleményének kérése nélkülözhetetlen. Jelen módszertani protokoll az illetékes szakmai kollégiumok jóváhagyása alapján foglalja össze a demencia kórismézésének és kezelésének konszenzuson alapuló minimum-követelményeit, melyeket e dokumentum közzétételekor a jó orvosi gyakorlatnak megfelelőnek elfogad.

Az Alzheimer-kór és a demencia kapcsolata

A demencia szindróma kiváltó tényezői a cukorbetegség szövődményeitől a lassú vírusokon és az öröklött génhibákon át az érelmeszesedésig, sokfélék lehetnek. A több, mint hetvenféle, demenciához vezető ok – részben redundáns – felsorolásait a nozológiai (kód)rendszerek, pszichiátriai és neurológiai szövegkönyvek, monográfiák, összefoglaló közlemények tartalmazzák. A kiváltó tényezők részletes térképezése a tudományos vizsgálódás eszköze, gyakorlati jelentősége azon kiváltó tényezőknek van, melyeknek ismerete terápiás következményekkel is jár. Egyesült Államok-beli adatok alapján az összes demencia 50-60%-át adja az Alzheimer betegség, 10-25%-a vaszkuláris típusú, a maradékon pedig, egyenként 5% alatti gyakorisággal osztoznak az egyéb neurodegeneratív, alkoholos-toxikus és a más betegségek szövődményeképp jelentkező formák-. A képalkotó eljárások (MRI) felbontásának, és a neuropatológiai diagnosztika fejlődésének eredményeképp egyre nyilvánvalóbb, hogy a demenciák okai gyakran többszörösek („kevert” demenciák). Ezen esetek etiológiai besorolása az orvosi rutinban a domináns komponens alapján történik.

Panaszok/ Tünetek / Általános jellemzők / A betegség leírása
A demencia klinikai tünetegyüttes és nem etiológiai vagy kórélettani entitás. Ennek megfelelően a fő tünetek és a betegség definíciója megegyezik. Vannak olyan nem-kognitív tünetek, melyek a demenciát előidéző alapbetegség megnyilvánulásai (pl. neurológiai kórjelek, laboratóriumi eltérések), melyek a demencia kóroki diagnózisának megállapításához, az adekvát gyógykezelés megválasztásához szükségesek, ezek keresése és felismerése alapvető cél. Fontos továbbá a demencia szövődményeiként fellépő pszichés (pl. delirium, pszichózis, magatartászavarok, depresszió, felborult alvás-ébrenlét ciklus) és szomatikus (kiszáradás, traumák, infekciók) tünetek keresése, valamint a gyakori komorbiditások (pl. hipertónia, ritmuszavarok, halláscsökkenés, vizelési panaszok) keresése. A demencia kórisméjét a beteg vizsgálata alapján kell felállítani, a társuló pszichés jelekre és anamnesztikus adatokra vonatkozó adatokat heteroanamnézisből kell, illetve lehet megfelelően nyerni.

Érintett szervrendszerek
A demencia kialakulásának patológiai szubsztrátuma, hogy az agyi idegsejtek és/vagy azok nyúlványai és/vagy azok szinaptikus kapcsolatai károsodjanak. Az előagyi struktúrák fokozatos pusztulása általában nem károsítja más szervek/szervrendszerek felépítését és autonóm működését. Más szervek érintettsége demenciában a közös alapbetegség megnyilvánulása (pl. makrocyter anémia B12 hiányban, angiopathiás léziók vaszkuláris demenciákban, opportunista fertőzések HIV fertőzésben) vagy komorbiditás lehet. Tekintve a demencia életkorral növekvő gyakoriságát, a demens betegek részletes belgyógyászati kivizsgálása és korszerű elvek szerint történő kezelése alapvető szempont, melyet a háziorvos feladata megszervezni. Kivételesen indokolt esetben (pl. akut tünetek, nagy távolságok, nincs intézkedő hozzátartozó) választható a részletes eszközös és laboratóriumi kivizsgálások fekvőbeteg osztályra történő felvétellel egybekötött elvégzése („átvizsgálás”), de a demencia önmagában ekkor sem lehet felvételt indokoló vagy akut (nem-elektív) felvételi diagnózis.

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokoll: A demencia kórismézése, kezelése és gondozása

Az Alzheimer-kór eredete

A szellemi leépüléssel járó betegségek leggyakrabban előforduló fajtája az Alzheimer-kór. A betegség kórképét 1907-ben írta le Alois Alzheimerről, s tőle ered az elnevezés is. Az Alzheimer-kór úgy nevezett progresszív agyi megbetegedés, mely a beteg állapotában folyamatos romlást mutat a memória és a gondolkodás terén. Emelettett az Alzheimer-kór sújtotta betegeknek fokozatosan rosszabbodik az önellátásra való képesség is.

Q10: igen vagy nem?

Gyakran hallhatjuk a televízióban vagy olvashatunk róla az interneten, de tudjuk-e pontosan, hogy miért jó a Q10 az emberi szervezet számára és mi is az pontosan? A következők által közelebb kerülhetünk ennek a kérdésnek a megválaszolásához!

A gyógyszergyárak is fokozatosan alkalmazkodnak a megváltozott igényekhez. A különféle vitamintabletták után sorozatban jelennek meg a roboráló készítmények. Ezek közül kiemelkedő hatása van a Q10 vitaminnak nevezett energiaaktivátornak, ami a nemzetközi szaksajtó szerint szinte csodaszernek számít. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy serkenti a sejtenergiát, fitten tartja a szervezetet, és erőt ad a szívnek.  A dr. Folkers texasi kutatóorvos és kollegái által felfedezett Q10 vitamin egyébként a testünkben mindenütt megtalálható, mivel a szervezet maga is termeli ezt a sejtek működéséhez elengedhetetlenül szükséges fehérjemolekulát. Ez a képesség azonban eddig még ismeretlen okból az életkorral fokozatosan beszűkül. A Q10 vagy más néven Ubikinon, a sejtek energiaközpontjában, a mitokondrium felépítésében vesz részt, és kulcsszerepet játszik a terminális, vagyis a végső oxidációban. A táplálékkal felvett energia különféle biokémiai folyamatok során a szervezet által felhasználható módon alakul át. Ezen lebontási műveletek záró lépése a terminális oxidáció, melynek meghibásodása esetén az egész folyamatsor zavart szenved.

Amennyiben a szervezetben nem található elegendő mennyiségű Q10 vitamin, akkor egyrészt a sejtek képtelenek hozzáférni a táplálékkal felvett energiához, másrészt a melléktermékként képződő káros anyagok semlegesítése sem megy végbe kellő mértékben. Ubikinon hiányában tehát széleskörű anyagcserezavar jöhet létre. Ez kihatással van a keringési szervek (szív, erek) állapotára, az agy, a tüdő, a vese, az immunrendszer működésére, és felgyorsulhat az öregedési folyamat is. A megfigyelések szerint az életkor előrehaladtával a szervezet, de különösen a máj Q10-tartalma csökken. Pótlásával azonban a kóros folyamatok rendeződnek, és az illető állapota jelentősen javul. Az eddigi vizsgálatok szerint ennek a japán gyártmányú készítménynek az alkalmazása elsősorban pangásos szívbetegség, koszorúér-betegség, és magas vérnyomás esetén hatásos, mert segíti a zsírsavak elégetését, és javítja az anyagcsere hatékonyságát. Ezt oly módon éri el, hogy antioxidáns hatásánál fogva védi a sejtmembránokban található zsíralkotókat a roncsolást okozó szabadgyökökkel szemben.

A szabadgyökök oxidáló hatása következtében ugyanis a sejtek rohamosan szétesnek, ami szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, az immunrendszer aktivitásának csökkenéséhez, illetve általános öregedési folyamatokhoz vezet. Ennek tünetei mindenki számára ismeretesek: magas vérnyomás, szívritmuszavar, heves szívdobogás, koszorúér-betegség, szívinfarktus, memóriazavar, nagyfokú fertőzési hajlam, magas koleszterinszint. Ezen túlmenően védi az érfalakat belülről beborító hámsejteket, így megóv az érelmeszesedéstől, és jelentős mértékben fokozza a központi idegrendszer sejtjavító mechanizmusát. A szervezet természetes védekező rendszerére gyakorolt erősítő hatása annak tudható be, hogy a Q10 koenzim számottevően növeli a T- és B-típusú limfociták, a monociták és a makrofágok, vagyis egyes fehérvérsejtfajták, valamint az immunrendszer eltakarító sejtjeinek termelődését. Mindezek együttvéve frissítő és öregedésgátló tulajdonságot is eredményeznek, sőt a Q10 vitamin rendszeres szedése esetén megnő a szervezet méregtelenítő szerveinek hatásfoka, ami abban nyilvánul meg, hogy csökken a májnagyobbodás. Ezért jó kiegészítője lehet a léböjtkúráknak, vagy a diétás étrendnek.

A széleskörű felhasználás során az is kiderült róla, hogy segíti a súlyfelesleg leadását, megakadályozza a gombás bőrbetegségek továbbterjedését, és megelőzhető vele a fogínygyulladás, az asztma, a cukorbaj, az ödéma, valamint a nyombélfekély. Kialakult fogpanaszok esetén is igen hatásos. Rendszeres szedésével megszűnik a fogíny vérzése, a fogak lazulása, az ínysorvadás, és visszanő az elsorvadt íny a fogakra. Jól gyógyíthatók vele a nyálkahártyák gyulladása, és a korai klimaktérium is. Ezen túlmenően mérséklődik a szédülés, a légszomj, az alvászavar, és csökken a fáradékonyság, a kimerültség érzése, a gyengeség, valamint a koncentrációs zavarok. A legújabb vizsgálati eredmények szerint lassítja a Parkinson-kór kialakulását.
Reggelente 1-2 kapszulát kell bevenni belőle, némi folyadékkal. A legtöbb vitaminhoz hasonlóan ez a készítmény is mentes a mellékhatásoktól, és túladagolni sem lehet. Más antioxidáns vitaminokkal (pl. A-, E- és C-), illetve nyomelemekkel (Zn, Se) együtt alkalmazva különösen intenzív védelmet biztosít, mivel ezek azon túlmenően, hogy kiegészítik egymást, fokozzák a szervezetbe való felszívódást. A Q10 használata során nagyon fontos a türelem. Főleg szívbetegségek esetén csak 2 hó- nap után mutatkozik meg igazán a pozitív hatása. Ha valaki 1 hét után abbahagyja a szedését, akkor az is előfordulhat, hogy nem csökken, hanem nő a vérnyomása. Ezért sokan nem gyógyszerként, hanem étrend-kiegészítőként használják huzamosabb időn át. Jellemző a Q10 vitamin népszerűségére, hogy csupán Skandináviában 2 millió ember fogyasztja naponta.

Kun Ákos: Az ezotéria kiterjedése 

Q10 jótékony hatása a szervezetünkre

A Q10 nem más, mint egy vitaminszerű tulajdonságokkal rendelkező vegyület. Ezt azt jelenti, hogy a Q10 vegyülethez főleg külső forrásból jutunk hozzá, ám ami nagyon fontos tulajdonsága, hogy kis mennyiségben is nagyon hatékony. A Q10 fontos szerepet ölt be az élő sejtek energiaképzésében. Ez kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen ez a sejteken belül elhelyezkedő parányi szervben, a mitokondriumokban megy végbe. Itt történik meg a táplálékból felvett energia kémiai energiává történő átalakítása és részben tárolása is.

A mozgásfejlesztés  jelentőségéről

A mozgásfejlesztés mind az egészséges, mint a sérült gyermekek számára kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen ennek segítségével már egészen pici korban meg lehet alapozni egy gyermek magabiztos fizikai fejlődését, mely a későbbiekben kihat lelki fejlődésére is.

Az óvodai nevelés kompetenciaterület programcsomagjának komplex fejlesztési terve, az ajánlott játékok kiválóan alkalmasak a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális fejlesztési feladatainak megvalósítására. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy néhány esetben a játékokat adaptálni, módosítani kell a részképességzavarral küzdő gyermek szükségleteihez igazítva. A következőkben a különböző tevékenységi területeken belül ezekre az adaptációs lehetőségekre szeretnénk felhívni a figyelmet.

A mozgás a gyermek legtermészetesebb megnyilvánulási formája. A születéstől a kisgyermekkorig figyelemmel kísérik (szülő, gyermekorvos, védőnő), és fontosnak tartják a mozgás fejlődését. Ebben az életszakaszban a gyermek mozgásának fejlettsége képet ad általános fejlettségi szintjéről, a fejlődés tempójáról. A szülők ekkor még figyelik, hogy mikor fordul meg, mikor nyúl a tárgyak után, mikor ül, áll fel, mikor kezd járni. A járás megtanulása után azonban már általában kevesebb figyelmet fordítanak erre a területre. A fejlesztőprogramban fontos szerepe van a mozgásfejlődés folyamatos nyomon követésének, megsegítésének. A járás megtanulása után kiszélesednek a gyermek mozgáslehetőségei, ezáltal gazdagodnak tapasztalatai. A folyamatos gyakorlás során mozgása fejlődik, minőségi változáson megy keresztül. Ezek a változások a gyermek egésznapi tevékenységében megfigyelhetők.  Ennek nyomon követése, regisztrálása fontos feladat. A fejlődést segíteni ugyanis csak a meglévő szinthez igazodva lehet! A mozgás az óvodáskor egész időszakában jelentős szerepet tölt be a 3–7 éves gyermek fejlődésében. Ebben az életkorban a gyermekek leginkább a mozgás, a tevékenység által szereznek információt környezetükről. A részképességzavaros gyermekek terápiájában kiemelt szerepet kap a mozgásfejlesztés. A mozgás az egyik legfontosabb eszköz, amelynek a segítségével hatni lehet az idegrendszerre. A terápia célja a hibás funkciók leépítése, helyes irányba terelése. Az óvodában kiemelt mozgásfejlesztés két területen valósul meg. A szabad játékban a gyerek spontán, természetes mozgása közben, a kötelező testnevelési foglalkozásokon. Speciális fejlesztést (pl.: Alapozó terápia, HRG) terápiát alkalmazó szakemberek segítségével kaphatnak a gyerekek. „Veszélyeztetettnek számít a súlyos beszédhibás gyermek, akinél felismerhető az alacsony szintű/ hibás mozgáskoordináció, az éretlen egyensúlyérzék, a szinte leállíthatatlan mozgáséhség, a ceruzahasználat éretlensége vagy hárítása, a finommozgások ügyetlensége és a rövid ideig tartó, könnyen elterelhető figyelem. Gyakori a bizonytalan testséma mellett a térbeli tájékozódás és a lateralitás hiányos ismerete is.” (Lakatos, 2003.) Az összképet súlyosbíthatja az, ha a beszédészlelés és beszédértés is elmarad az életkori átlagtól. A részképességzavaros gyermekekre az is jellemző lehet, hogy az óvodai foglalkozásokon is csak 1 részben, illetve rövid ideig és esetleges aktivitással vesznek részt, a nem tetsző feladathelyzetekből gyorsan kiszállnak.

A nagymozgások fejlesztése: minden motoros feladatnál a legfontosabb az ismételt gyakorlás. A feladatokat célszerű részekre bontani, és az egyes elemeket külön gyakoroltatni. Minden lépést könnyedén vezessünk be, és fokozatosan tegyük egyre nehezebbé a feladatot! A nagymozgásokat célzott testmozgásokkal fejleszthetjük, amelyeknél a mozgások tempója, ritmusa, iránya változik. Fokozza a hatékonyságot, ha az egymást követő foglalkozásokon azonos mozgássorokat végzünk apróbb változtatásokkal, nehezítésekkel. (Pl.: Az egyes mozgásokat megismételjük becsukott szemmel is.)

Testfogalom: a testrészek pontos ismeretét később kiegészítjük azok funkcióinak megnevezésével is. – Játékos gyakorlatok: megnevezett testrészekhez megmondani a funkcióját. – A funkció megemlítése után felismerni a testrészt: lokalizálni, megmutatni önmagán és másokon. – Képen, rajzon felismerni az egyes testrészeket, a hiányzókat behelyezni. – Részekből összeállítani az emberfigurát, testrészeivel együtt. – Gyurmából ember készítése – Mire való a karunk? (intés, hívás, fésülködés stb.) – Próbababa (Melyik ruha melyik testrészre illik?)
Egyensúly-gyakorlatok: az egyensúly fejlesztése leginkább a belső fülben lévő vesztibuláris központ spontán ingerlésével történik, hintázó, ringató, pörgő mozgások közben. A gyermekek szeretnek a Body-rollba bújva gurulni, a plédbe fekve „hinta-palintát” játszani, a lelógó kötélen hintázni, a hintaszékben és a hintalovon ringatózni. A gyermekek azért végzik ezeket a mozgásokat, mert ez kellemes számukra, az idegrendszerük igényli ezt, ezért öngyógyító hatásuk is van. Ezek a mozgások ingerlik a vesztibuláris központot, és ily módon segítik az idegrendszer szerveződését, a gyermek fejlődését. Fontos feladatunk tehát: a gyermekeket megfigyelve biztosítsuk számukra a megfelelő feltételeket és eszközöket ezekhez a tevékenységekhez!
Finommotorika fejlesztése: az óvodai játéktevékenységekben nagyon sok lehetőség nyílik a finommotorika spontán fejlesztésére, pl. ábrázolási technikák gyakorlása: gyurmázás, tépések, ragasztások, varrás, apró gyöngyök fűzése, kicsi elemekből építés, konstruálás, babák öltöztetése, barkácsolás stb. Ezekhez a tevékenységekhez a helyet a csoportszoba rendszeres átrendezésével tudjuk biztosítani. Emellett a mindennapos tevékenységek is számos lehetőséget kínálnak a fejlesztésre, (pl.: öltözködés – gombolás, cipőfűzés). A tevékenységek elé vagy épp levezetésként rendszeresen iktassunk be kézlazító gyakorlatokat, amelyek oldják a görcsösséget (pl.: ujjtorna mondókával).

Forrás: Ajánlott játékok, tevékenységek alkalmazásának adaptációs lehetőségei részképességzavarral küzdő gyermekek számára

Mozgásfejlesztés babakorban

A mozgásfejlesztés kiemelkedő jelentőséggel bír a csecsemők és a kisgyermekek életében, hiszen a természet sok-sok primitív reflexszel látja el az újszülött csecsemőt, melyek egy része elengedhetetlenül szükségesek a túlélés szempontjából. Azonban a fejlődés előrehaladtával más tanult képességekre is szükség van, melyek elsajátításához létfontosságú lehet a mozgásfejlesztés pozitív hatásaira. Amennyiben ebben az érzékeny egyensúlyban zavar támad, akkor ezek a primitív reflexek nem törlődnek és megakadályozzák a következő reflexek kialakulását ezáltal akadályozva a fejlődést. Éppen ezért fontos a mozgásfejlesztés elkezdése már apró korban.

A K-vitamin jelentőségéről

A K-vitamin sok szempontból hasznos szervezetünknek: nem csak csontjaink egészségében, de a véralvadásban is nagy szerepet játszik. A legjobb pedig, ha természetes úton juttatjuk szervezetünkbe, melynek legjobb forrása a paraj.

A spenótot már igen régóta ismeri, termeszti és fogyasztja az emberiség. A spenótot a VIIIIX. században Ázsiában, mint "perzsa fű" ismerték. Ide feltehetően Perzsiából, Nepálból vagy Dél-Turkesztánból vitték be a kereskedők. Később az arab országokban is általánossá vált a termesztése és fogyasztása. Európába, Spanyolországba a XIV. században a mórok hozták be az arab országokból.
Angliában a XVI. században újdonságként kezelték, Oroszországban a XVIII. században, Amerikában a XIX. században jelent meg. A spenótot (Spinacia oleracea L.) a növényrendszertan a Libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába sorolja be. Táplálkozásbiológiai jelentősége tekintetében kiemelkedő a magas fehérje-, vitamin és ásványi elem tartalma. A levelek szárazanyagtartalmának mintegy 30%-a a fehérje, ez kifejezetten alkalmassá teszi a csecsemő- és gyermekélelmezésben történő felhasználására. C-, A- és K-vitamintartalma jelentős. Az ásványi elemek közül kiemelkedően magas a vastartalma, de ezen túlmenően említést érdemel a kálium- és magnéziumtartalma is. Cholin vegyületeket is tartalmaz, amelyek a növekedési folyamatok szabályozásában vesznek részt. Szaponinokat is tartalmaz, amelyek az emésztőrendszer helyes működésére hatnak. Újabban felmerült a spenóttal kapcsolatban a magas nitrit- és nitráttartalom veszélye. Hazai és nemzetközi vizsgálatok eredményei igazolták, hogy csak nitrogénnel túltrágyázott növények esetében, nem megfelelő klimatikus körülmények (alacsony fény és hőmérséklet) között növekszik meg a spenót leveleinek nitrát- és nitrittartalma.
Gazdasági jelentősége alacsony annak ellenére, hogy mind szabadföldön, mind hajtatásban termesztik, frissen, mélyhűtött és konzervként feldolgozva is fogyasztják. Egyedül a gyermek-és csecsemőélelmezésben tölt be fontosabb szerepet. Ökológiai igényei alapján nem tartozik az igényes zöldségfajok közé. A fejlődéséhez optimális hőmérséklet 15-16 °C, de csírázása már néhány fokkal a fagypont felett (3-4 °C-on) megindul. Vannak fajták, amelyek a hideget (-5 °C) is viszonylag jól elviselik.

A tartós nagymértékű lehűlések, a télálló fajták kivételével a legtöbb fajta esetében maradandó, a növények pusztulását okozó károsodásokat eredményeznek. Magas hőmérsékleten (20 °C felet) könnyen magszárat fejleszt, felmagzik. Az árnyékot és a félárnyékot nem tűri, bár ma már vannak olyan hajtatási fajták is, amelyek 8-10ezer lux megvilágítottság mellett is megfelelő levélképzéssel rendelkeznek. A magszárképzés 15-16 órás megvilágítottság és 18-20 °C feletti hőmérsékleten indul meg. Talajban nem válogat, a szélsőséges tulajdonságokkal rendelkező talajok kivételével minden talajtípuson jól fejlődik. Legjobban a meszes (6-7 pH-jú), középkötött, humuszos vályogtalajokat kedveli. Tápanyagigénye közepes, valamivel magasabb, mint a fejes salátáé. A nagy lombfelület kialakításához nagyobb mennyiségű nitrogént igényel, emellett jelentősebb mennyiségű káliumot is felvesz a talajból. Vízigénye közepes, csak szárazság esetén szoktuk öntözni. Fajtahasználat. A fajták csoportosíthatók morfológiai bélyegek és biológiai tulajdonságaik alapján is. A gyakorlatban az utóbbi szempontnak megfelelően a fajták fényigénye alapján az alábbi csoportok állíthatók fel: téli és nyári fajták. A téli fajták gyengébb fényviszonyok mellett is jól hajtanak és lombot fejlesztenek, de nyáron magasabb hőmérsékleti körülmények között könnyen magszárba mennek. A nyári fajták kevésbé hajlamosak a magszárképzésre, de télen nem képesek megfelelő zöldtömeget (leveleket) képezni. A fajtaválaszték bemutatására csak néhány fajta kerül ismertetésre, természetesen a vetőmag forgalmazók kínálata ennél sokkal szélesebb.

Talaj előkészítés és tápanyagellátás. A vetésforgókba a trágyás kapás növények után kerül beillesztésre. Kora tavaszi vetés esetén előző ősszel középmély szántást alkalmaznak, amelyet tavasszal, vetés előtt boronálnak és simítóznak. A nyári és őszi vetésű spenót esetében a talajművelést a talaj nedvességtartalma határozza meg. Az elővetemény lekerülése után a talajt középmélyen szántják, majd azt követően azonnal lezárják és elmunkálják: hengerezés, simítózás, fogas boronálás. A taposási kár elkerülése végett célszerű ezeket a talajmunkákat összekapcsolni és akár egy menetben is elvégezni. A kultúra rövidsége miatt a szükséges tápanyagokat (N, P, K) a magvetés előtt egyszerre juttatják ki és dolgozzák be a talajba. Szerves trágyát nagyon ritkán, csak nagyon laza homoktalajon juttatnak ki. Szaporítása: A spenótot kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk. A hideget igen jól bírja, ezért már február végén megkezdhető a vetése, majd az egyenletes árutermelés céljára 10-14 naponként ismételhető. Az április vége és július közepe közti vetések könnyedén felmagzanak, ezért ebben az időszakban célszerű a vetéseket szüneteltetni. Az őszi fogyasztáshoz július vége és augusztus vége közötti időszakban célszerű a vetéseket ismételni. A kora tavaszi szedéshez az áttelelő fajtákat szeptemberben vetik. Nagyobb üzemekben géppel vetik, kisebb gazdaságokban kézi vetést is alkalmaznak. Gépi vetés esetén nem megfelelő a gabona sortávolság, mert az így kialakuló túlságosan sűrű állomány következtében a levelek az önárnyékolásnak köszönhetően nem fejlődnek megfelelően. Üzemi körülmények között 25-30 cm-es sortávolságra (6. ábra), 4-5 cm-es tőtávolságra vetik. Ismert sávos vetése és művelése is.

Simon Gergely: Az egészséges táplálkozásban is jelentős levélzöldségek (saláta, spenót, sóska), valamint az évelő zöldségnövények termesztéstechnológiája

A K-vitamin emberi szervezetre gyakorolt harása

A K-vitamin hiánya véralvadási problémákat okozhat, sőt, nagyban befolyásolja az egészséges csontrendszert is. Éppen azért fontos odafigyelnünk rá, hogy szervezetünk K-vitamin készletei ne merüljenek ki, hiszen annak komoly következményei lehetnek. A K-vitamin ma már számtalan formában elérhető, de a legkézenfekvőbb és egészségesebb, ha sok spenótot eszünk!