A K-vitamin jelentőségéről
A K-vitamin sok szempontból hasznos szervezetünknek: nem csak csontjaink egészségében, de a véralvadásban is nagy szerepet játszik. A legjobb pedig, ha természetes úton juttatjuk szervezetünkbe, melynek legjobb forrása a paraj.
A spenótot már igen régóta ismeri, termeszti és fogyasztja az emberiség. A spenótot a VIIIIX. században Ázsiában, mint "perzsa fű" ismerték. Ide feltehetően Perzsiából, Nepálból vagy Dél-Turkesztánból vitték be a kereskedők. Később az arab országokban is általánossá vált a termesztése és fogyasztása. Európába, Spanyolországba a XIV. században a mórok hozták be az arab országokból.
Angliában a XVI. században újdonságként kezelték, Oroszországban a XVIII. században, Amerikában a XIX. században jelent meg. A spenótot (Spinacia oleracea L.) a növényrendszertan a Libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába sorolja be. Táplálkozásbiológiai jelentősége tekintetében kiemelkedő a magas fehérje-, vitamin és ásványi elem tartalma. A levelek szárazanyagtartalmának mintegy 30%-a a fehérje, ez kifejezetten alkalmassá teszi a csecsemő- és gyermekélelmezésben történő felhasználására. C-, A- és K-vitamintartalma jelentős. Az ásványi elemek közül kiemelkedően magas a vastartalma, de ezen túlmenően említést érdemel a kálium- és magnéziumtartalma is. Cholin vegyületeket is tartalmaz, amelyek a növekedési folyamatok szabályozásában vesznek részt. Szaponinokat is tartalmaz, amelyek az emésztőrendszer helyes működésére hatnak. Újabban felmerült a spenóttal kapcsolatban a magas nitrit- és nitráttartalom veszélye. Hazai és nemzetközi vizsgálatok eredményei igazolták, hogy csak nitrogénnel túltrágyázott növények esetében, nem megfelelő klimatikus körülmények (alacsony fény és hőmérséklet) között növekszik meg a spenót leveleinek nitrát- és nitrittartalma.
Gazdasági jelentősége alacsony annak ellenére, hogy mind szabadföldön, mind hajtatásban termesztik, frissen, mélyhűtött és konzervként feldolgozva is fogyasztják. Egyedül a gyermek-és csecsemőélelmezésben tölt be fontosabb szerepet. Ökológiai igényei alapján nem tartozik az igényes zöldségfajok közé. A fejlődéséhez optimális hőmérséklet 15-16 °C, de csírázása már néhány fokkal a fagypont felett (3-4 °C-on) megindul. Vannak fajták, amelyek a hideget (-5 °C) is viszonylag jól elviselik.
A tartós nagymértékű lehűlések, a télálló fajták kivételével a legtöbb fajta esetében maradandó, a növények pusztulását okozó károsodásokat eredményeznek. Magas hőmérsékleten (20 °C felet) könnyen magszárat fejleszt, felmagzik. Az árnyékot és a félárnyékot nem tűri, bár ma már vannak olyan hajtatási fajták is, amelyek 8-10ezer lux megvilágítottság mellett is megfelelő levélképzéssel rendelkeznek. A magszárképzés 15-16 órás megvilágítottság és 18-20 °C feletti hőmérsékleten indul meg. Talajban nem válogat, a szélsőséges tulajdonságokkal rendelkező talajok kivételével minden talajtípuson jól fejlődik. Legjobban a meszes (6-7 pH-jú), középkötött, humuszos vályogtalajokat kedveli. Tápanyagigénye közepes, valamivel magasabb, mint a fejes salátáé. A nagy lombfelület kialakításához nagyobb mennyiségű nitrogént igényel, emellett jelentősebb mennyiségű káliumot is felvesz a talajból. Vízigénye közepes, csak szárazság esetén szoktuk öntözni. Fajtahasználat. A fajták csoportosíthatók morfológiai bélyegek és biológiai tulajdonságaik alapján is. A gyakorlatban az utóbbi szempontnak megfelelően a fajták fényigénye alapján az alábbi csoportok állíthatók fel: téli és nyári fajták. A téli fajták gyengébb fényviszonyok mellett is jól hajtanak és lombot fejlesztenek, de nyáron magasabb hőmérsékleti körülmények között könnyen magszárba mennek. A nyári fajták kevésbé hajlamosak a magszárképzésre, de télen nem képesek megfelelő zöldtömeget (leveleket) képezni. A fajtaválaszték bemutatására csak néhány fajta kerül ismertetésre, természetesen a vetőmag forgalmazók kínálata ennél sokkal szélesebb.
Talaj előkészítés és tápanyagellátás. A vetésforgókba a trágyás kapás növények után kerül beillesztésre. Kora tavaszi vetés esetén előző ősszel középmély szántást alkalmaznak, amelyet tavasszal, vetés előtt boronálnak és simítóznak. A nyári és őszi vetésű spenót esetében a talajművelést a talaj nedvességtartalma határozza meg. Az elővetemény lekerülése után a talajt középmélyen szántják, majd azt követően azonnal lezárják és elmunkálják: hengerezés, simítózás, fogas boronálás. A taposási kár elkerülése végett célszerű ezeket a talajmunkákat összekapcsolni és akár egy menetben is elvégezni. A kultúra rövidsége miatt a szükséges tápanyagokat (N, P, K) a magvetés előtt egyszerre juttatják ki és dolgozzák be a talajba. Szerves trágyát nagyon ritkán, csak nagyon laza homoktalajon juttatnak ki. Szaporítása: A spenótot kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk. A hideget igen jól bírja, ezért már február végén megkezdhető a vetése, majd az egyenletes árutermelés céljára 10-14 naponként ismételhető. Az április vége és július közepe közti vetések könnyedén felmagzanak, ezért ebben az időszakban célszerű a vetéseket szüneteltetni. Az őszi fogyasztáshoz július vége és augusztus vége közötti időszakban célszerű a vetéseket ismételni. A kora tavaszi szedéshez az áttelelő fajtákat szeptemberben vetik. Nagyobb üzemekben géppel vetik, kisebb gazdaságokban kézi vetést is alkalmaznak. Gépi vetés esetén nem megfelelő a gabona sortávolság, mert az így kialakuló túlságosan sűrű állomány következtében a levelek az önárnyékolásnak köszönhetően nem fejlődnek megfelelően. Üzemi körülmények között 25-30 cm-es sortávolságra (6. ábra), 4-5 cm-es tőtávolságra vetik. Ismert sávos vetése és művelése is.
Simon Gergely: Az egészséges táplálkozásban is jelentős levélzöldségek (saláta, spenót, sóska), valamint az évelő zöldségnövények termesztéstechnológiája
A K-vitamin emberi szervezetre gyakorolt harása
A K-vitamin hiánya véralvadási problémákat okozhat, sőt, nagyban befolyásolja az egészséges csontrendszert is. Éppen azért fontos odafigyelnünk rá, hogy szervezetünk K-vitamin készletei ne merüljenek ki, hiszen annak komoly következményei lehetnek. A K-vitamin ma már számtalan formában elérhető, de a legkézenfekvőbb és egészségesebb, ha sok spenótot eszünk!
