Rumini, a hasznos mese

Ma hazánk egyik legsikeresebb meséje a Rumini. Nem is gondolnánk azonban, hogy amellett, hogy egy ilyen mese megmozgatja a kicsik fantáziáját, vagy éppen álomba ringatja őket, milyen egyéb pozitív hatást gyakorol a gyermekek lelkivilágára.

Egy átlagos körülmények között felnövekvő gyermek már 1-2 éves kora körül találkozhat a korának megfelelő lapozgató, sok képet tartalmazó, kedvcsináló könyvekkel, melyeket nézegetve ráismer környezete tárgyaira, s ez örömmel tölti el. Ennél is nagyobb öröm azonban a számára maga a szituáció, hiszen valamelyik szülő, nagyszülő ölében ülve, meghitt, megnyugtató közelségben történik ez a könyvnézegetés, beszélgetés, mesélés. A fizikailag kellemes élmény összekapcsolódik a mesehallgatás, könyvlapozás örömével, s mint tanult feltételes reflex, sokáig megmarad. Kicsit nagyobb korban, 4-6 év között, már elsősorban a mesék varázslatos tartalma nyűgözi le a gyermeket, a mese hallgatása közben élénken dolgozik a fantáziája, a főhőssel érzelmileg azonosulva éli át az izgalmakat, az örömöket, felismeri, hogy bizonyos értelemben róla szól a mese, hogy képzeletben mindent kipróbálhat. Ugyanakkor megismer (megtanul) egy narrációs szerkezetet, a mesének mint irodalmi műnek a tartalmi és formai egységét.

Ebből a sematikus felsorolásból is kitűnik talán, hogy a gyermekkori „könyves” élmények döntő szerepet játszanak a későbbi olvasói magatartás, olvasói pályafutás szempontjából, ugyanis a gyermekkori megalapozás, előkészítés lesz az olvasni tanulás egyik motivációs bázisa. Ilyen előkészítés után a gyermek már alig várja, hogy ő maga is tudjon olvasni, ne legyen a családtagok szabadidejének függvénye ez a kedves szórakozása. A könyvekkel való kapcsolat az iskolában teljesedik ki, az olvasási készség elsajátítása révén. Az alsó tagozatos olvasókönyvek történetei, majd a felső tagozatos irodalom tankönyvek, az irodalom órák, irodalom szakkörök bevezetik a gyermeket a szépirodalom varázslatos világába. Megismeri az irodalom formanyelvét, a művészi ábrázolás sajátosságait, az irodalmi-esztétikai érték kritériumait. A kisgyermekkori spontán meseélvezetből tudatosan felkészült, műélvezetre nyitott befogadói magatartás alakulhat ki. Sokan és sokszor számba vették már az olvasás nyújtotta előnyöket, jótékony következményeket, s tudjuk azt is, ezek a hatások az olvasás nélkül csak részlegesen, vagy – más eszközökkel – csak komoly erőfeszítések árán érhetők el, valósíthatók meg a személyiség fejlődésében. Az olvasás révén ugyanis, szinte észrevétlenül jutunk intellektuális és érzelmi gazdagodáshoz, műveltség- és tudás gyarapodáshoz, a pszichikus funkciók fejlődése révén pedig kedvező irányú személyiségformálódáshoz.

Ha intézményekhez akarnám kötni a fejlődési folyamat egyes állomásait, úgy fogalmazhatnék: a családban kell történjék a megalapozás, előkészítés, az érzelmi ráhangolás, az iskolában a készség kialakítása, az olvasási igény megszilárdítása, a könyvtárakban az érdeklődés folyamatos fenntartása, kiszélesítése, elmélyítése. Amit eddig legjobb meggyőződésem szerint fejtegettem, mind igaz, most mégis azt kell mondanom, hogy „szálljunk le a földre” az ideák világából, mert az ismertetett folyamat csak elvileg zajlik így, a gyakorlat egy kicsit más. Közismertek a riasztó jelzések az olvasásszociológia irányából az olvasás általánosan rossz pozícióira nézve. Súlyos gondok nehezítik az említett családi előkészítést, hiszen a felnőttek szokásrendszerében, értékrendjében is jóval hátrább került az olvasás, a szülői példamutatás tehát nem ösztönöz. Lényegesen megritkultak a meghitt szülő-gyerek együttlétek, a családi beszélgetések, s bizony a televíziózási szokások alaposan átrendezték a családok életét. Az olvasási szakemberek mellett a gyermekorvosok is aggasztónak tartják, hogy a családok összetartó-védő ereje egyre csökken, s hogy a válogatás nélküli, mértéktelen és kritikátlan tvnézés következtében a gyermekek leszoknak az olvasásról, beszédkészségük beszűkül, emocionális érzékenységüket elvesztik. Az iskola környékén sincs rendben minden, mutatja ezt az írás- ill. olvasástanulási zavarokkal küszködő gyermekek egyre szaporodó tömege.

Az olvasástanítási módszerek, eljárások sokfélesége ellenére súlyosodnak az olvasástechnikai és az olvasás-megértési problémák. Az élményszerű, örömteljes olvasás lehetősége fényévnyi távolságra kerül az izzadva, görcsösen, megszégyenülten próbálkozó gyermektől. Ha mégis sikeresen veszi ezt az akadályt, egy kevésbé látványos veszély leselkedik rá: a racionalitás, az intellektuális teljesítmény iránti egyoldalú iskolai követelmény, az értelmi-érzelmi egyensúly, a személyiség harmóniájának megbomlása, melynek következtében a szépirodalom is csak ismeretanyaggá válik.

A gyerek mindent megtanul, amit a műalkotásról tudni kell, de nem érzi meg belőle a neki szóló üzenetet. Ezek az anomáliák mintegy láncolatba foglalhatók: a gyengén és keveset olvasó gyerekek többsége kommunikációs gondokkal küszködik, gondolataikat nehezen fejezik ki szóban és írásban egyaránt, nem értik a tanári magyarázatot, a tankönyvek utasításait, szóbeli feladatokat nehezen tanulnak meg, összességében: tanulmányi eredményeik elmaradnak a képességeik mögött. De ez csak a legbelső kör, vagyis a tanulási nehézségek köre. A további szomorú következmény a mindennapi érintkezésben érhető tetten: anyanyelvüket csak a megértés és a reagálás szintjén használják a gyerekek és fiatalok, szókincsük szegényes, nyelvi megformálásuk igénytelen. Még egy körrel továbblépve: képzeletük fejletlen, érzelemviláguk nélkülözi a finom árnyalatokat.

SEGÍTETT A KÖNYV, A MESE

A Rumini olvasásra csábít

A gyermekek megfelelő fejlődése szempontjából elengedhetetlen, hogy olvassunk nekik, s hogy ők is megszeressék az olvasást – nem olyan könnyű ez azonban. A Rumini bájos szereplői és kalandos történetük azonban felkelti a kicsik érdeklődését, megmozgatja fantáziájukat. A Rumini így kedvet hoz az olvasáshoz, sőt kötelező olvasmányként sem fogják kényszernek érezni a kisiskolások az olvasást! Rumini, az olvasásra ösztönző kisegér!