Most memória és memóriafejlsztés témakörében szeretnék Veletek megosztani egy érdekes olvasnivalót:

A madraszákban - csakúgy, mint más muszlim iskolákban - bevett szokás volt az állandó ismétlés, mely a memorizálást segítette. Neves jogi szakértők úgy emlékeztek vissza diákkorukra, hogy 5-10 alkalommal is ismételgették a jogi szövegeket, hogy jól emlékezetükbe véssék azokat. Egy muszlim mondás szerint "A tanulás olyan város, amelyikben az egyik tartópillér a memória, a másik a megértés."[216] A 19. századi spanyolországi történész, Ribera y Tarrago még könnyen (!) el tudta képzelni, hogy az ember képes megtanulni egy 10-20.000 sorból álló költeményt, ha annak epizódjai és cselekményei összeforrnak és érzékelhető egységet alkotnak. Ám a korabeli források szerint a középkori muszlim világ tudósai ennél nagyobb teljesítményekre is képesek voltak: sokan közülük valóban az utolsó betűig megtanulták a Korán szövegét, és az Iszfahání által írott Dalok Könyvét is gond nélkül bemagolták a maga kb. 2500 oldalnyi, verseket és anekdotákat tartalmazó szövegével.[217] Érzékelhető tehát, hogy az, amit ma "memorizálásnak" nevezünk, nem is hasonlítható nagyságrendileg a muszlim diákok tanulási formájához. Al-Zarnúdzsí művében többször is utalt arra, hogy Allah az, aki a tanulót mindenben segíti (még a memorizálásban is), ám emellett kifejtette, hogy a diák önálló erőfeszítései is szükségesek.

Az eredményes memorizálás nagy mennyiségű szöveg esetében elképzelhetetlen lett volna segédletek nélkül. A diákok (és tanárok) legfőbb segédeszközeit azok a könyvek jelentették, melyekben úgy foglalták össze egyes tudományok, tudományágak "lényegét", hogy megkönnyítsék a memorizálást. Olyan sajátos didaktikai irodalom jött így létre az arabok körében, mely ugyan az ókortól napjainkig minden népnél fellelhető, de amelynek az iszlám világában tapasztalható változatossága és elterjedtsége egészen sajátos. A könnyebb megtanulhatóság érdekében az arab szerzők irodalmi formákban írták meg tudományos mondandójukat. Az aforizma-gyűjtemények, az ókori és muszlim szerzők műveiről készült kivonatok, szinopszisok, a katekizmus-szerű összefoglalások, a faformát utánzó, ágrajz alakú táblázatok és a didaktikus tanköltemények az oktatás minden szintjét áthatották.[218]

Ez utóbbi műfaj darabjai, a didaktikus költemények jelen voltak a csillagászat, matematika, orvoslás tanítása során éppúgy, mint a jog és a nyelvtan tanulásánál; e két utolsó tudomány alaptételeinek, szabályainak elsajátítása során különösen fontosak voltak. A didaktikus költemények óriási mértékű elterjedése szorosan összefüggött az iszlám felsőszintű oktatási intézményeinek kibontakozásával, ahol nagyban építettek a tanulók memóriájára. Egy korabeli arab mondás szerint "Akinek nincs a tudomány a mellkasában [azt hitték, a megtanultak a szívben raktározódnak el], képtelen lesz válaszolni a hozzá intézett kérdésekre." Egy másik műben az állt, hogy "Megtanulod a tudományokat, de (memorizálás nélkül) olyan lesz ez, mintha egy kosárba dobálnád. És ha azután nem vésed az emlékezetedbe? Ha így teszel, sosem győzedelmeskedsz, mivel csak az győz, aki memorizálja is (az ismereteket), miután megértette azokat."[219] Abdul Latíf al-Bagdadí az alábbiakat írta erről: "Elolvasván egy könyvet, minden erőtökkel azon legyetek, hogy azt kívülről megtanuljátok, és megértsétek a jelentését. Képzeljétek el, hogy ha egyszer eltűnne is a könyv, szövegét ismerve tudnátok nélkülözni, és nem kellene bánkódnotok elvesztése miatt..."[220]A neves polihisztor, az andalúziai Ibn Hazm (994-1063) is azt írta, amikor Sevillában elrendelték könyvei elégetését:

"Ha elégeted a papírt, nem égeted el

Azt, amit a papír elzár, mivel ez a

keblemben van,

Velem jön, bárhová is megyek...

Ott lesz, ahol én tartózkodom,

És eltemetik velem a sírba..."

forrás: Kéri Katalin - Nevelésügy a középkori iszlámban

Memóriafejlesztés régen és most

Megmondom őszintén, nagyon meglepődtem, hogy a régi kor embere ilyen erős volt memóriafejlesztés szintjén. Nem is tudom, manapság kinek lenne kedve, ideje és képesség megtanulni egy egész könyvet szóról szóra. A régi kor embere sokszor kénytelen volt ilyen megoldásokat választani, és fejben tartani megannyi tudást, hogy azt átadhassa másoknak. A mai kor emberének rendelkezésére áll számos technikai eszköz, mégis ugyanúgy szükségünk van jó emlékezetre és ezáltal a memóriafejlesztésre. Hiszen már egész apró korban meg kell tanulnia a gyermeknek a különféle ismereteket, hogy eligazodjon a világban.