Az Alzheimer-kór és a leépülés

A demencia, tehát köznyelven az elbutulás egy olyan tünetegyüttes, mely az Alzheimer-kór esetében is megjelenik a betegeknél. Ezt az értekezést a közelmúltban olvastam a témával kapcsolatban.

A demencia igen gyakori tünetegyüttes, melynek oki háttere heterogén és multifaktoriális. A demencia igen jelentős terheket ró a betegre, annak közvetlen környezetére és az egész társadalomra.
A demencia megállapítása kritikusan érinti a beteg alapvető emberi szabadság- és polgári jogainak gyakorlását, ezért szükséges, hogy a kórisme felállítása, rendszeres felülvizsgálata és a beteg követése precíz módszertani előírások és a mindennapi rutinban is betartható algoritmusok szerint történjék. A betegvezetés az alapellátó (háziorvos) szakember kezében kell legyen, ugyanakkor a szakszerű átvizsgálás, a korszerű kezelés és szociális gondozás megköveteli a szakorvosi (pszichiáteri, neurológusi, geriáteri), bírói-jogi és gondozói döntéseket.

A háziorvosok, belgyógyászok, sebészek, traumatológusok legalább annyira érintettek a demens betegpopuláció ellátásában, mint a gerontológusok, pszichiáterek és neurológusok. Jelenleg a demens betegek többsége nem is jut el olyan szakrendelésre, ahol kognitív, pszichés és viselkedési tüneteit célzottan keresnék és demenciájának kóroki hátterét megvizsgálnák. Az időskori polimorbiditásba ágyazódó demencia korszerű kezelése interdiszciplináris feladat. A beteget, a gondviselő(ke)t, szociális és egészségügyi szakembereket magába foglaló team szervezése és összehangolása a beteg kezelőorvosának a feladata, aki legkézenfekvőbben a háziorvos, de bármelyik érintett szakterület képviselője is lehet. Ha azonban a viselkedési zavarok uralják a klinikai képet, a pszichiáter szakorvos véleményének kérése nélkülözhetetlen. Jelen módszertani protokoll az illetékes szakmai kollégiumok jóváhagyása alapján foglalja össze a demencia kórismézésének és kezelésének konszenzuson alapuló minimum-követelményeit, melyeket e dokumentum közzétételekor a jó orvosi gyakorlatnak megfelelőnek elfogad.

Az Alzheimer-kór és a demencia kapcsolata

A demencia szindróma kiváltó tényezői a cukorbetegség szövődményeitől a lassú vírusokon és az öröklött génhibákon át az érelmeszesedésig, sokfélék lehetnek. A több, mint hetvenféle, demenciához vezető ok – részben redundáns – felsorolásait a nozológiai (kód)rendszerek, pszichiátriai és neurológiai szövegkönyvek, monográfiák, összefoglaló közlemények tartalmazzák. A kiváltó tényezők részletes térképezése a tudományos vizsgálódás eszköze, gyakorlati jelentősége azon kiváltó tényezőknek van, melyeknek ismerete terápiás következményekkel is jár. Egyesült Államok-beli adatok alapján az összes demencia 50-60%-át adja az Alzheimer betegség, 10-25%-a vaszkuláris típusú, a maradékon pedig, egyenként 5% alatti gyakorisággal osztoznak az egyéb neurodegeneratív, alkoholos-toxikus és a más betegségek szövődményeképp jelentkező formák-. A képalkotó eljárások (MRI) felbontásának, és a neuropatológiai diagnosztika fejlődésének eredményeképp egyre nyilvánvalóbb, hogy a demenciák okai gyakran többszörösek („kevert” demenciák). Ezen esetek etiológiai besorolása az orvosi rutinban a domináns komponens alapján történik.

Panaszok/ Tünetek / Általános jellemzők / A betegség leírása
A demencia klinikai tünetegyüttes és nem etiológiai vagy kórélettani entitás. Ennek megfelelően a fő tünetek és a betegség definíciója megegyezik. Vannak olyan nem-kognitív tünetek, melyek a demenciát előidéző alapbetegség megnyilvánulásai (pl. neurológiai kórjelek, laboratóriumi eltérések), melyek a demencia kóroki diagnózisának megállapításához, az adekvát gyógykezelés megválasztásához szükségesek, ezek keresése és felismerése alapvető cél. Fontos továbbá a demencia szövődményeiként fellépő pszichés (pl. delirium, pszichózis, magatartászavarok, depresszió, felborult alvás-ébrenlét ciklus) és szomatikus (kiszáradás, traumák, infekciók) tünetek keresése, valamint a gyakori komorbiditások (pl. hipertónia, ritmuszavarok, halláscsökkenés, vizelési panaszok) keresése. A demencia kórisméjét a beteg vizsgálata alapján kell felállítani, a társuló pszichés jelekre és anamnesztikus adatokra vonatkozó adatokat heteroanamnézisből kell, illetve lehet megfelelően nyerni.

Érintett szervrendszerek
A demencia kialakulásának patológiai szubsztrátuma, hogy az agyi idegsejtek és/vagy azok nyúlványai és/vagy azok szinaptikus kapcsolatai károsodjanak. Az előagyi struktúrák fokozatos pusztulása általában nem károsítja más szervek/szervrendszerek felépítését és autonóm működését. Más szervek érintettsége demenciában a közös alapbetegség megnyilvánulása (pl. makrocyter anémia B12 hiányban, angiopathiás léziók vaszkuláris demenciákban, opportunista fertőzések HIV fertőzésben) vagy komorbiditás lehet. Tekintve a demencia életkorral növekvő gyakoriságát, a demens betegek részletes belgyógyászati kivizsgálása és korszerű elvek szerint történő kezelése alapvető szempont, melyet a háziorvos feladata megszervezni. Kivételesen indokolt esetben (pl. akut tünetek, nagy távolságok, nincs intézkedő hozzátartozó) választható a részletes eszközös és laboratóriumi kivizsgálások fekvőbeteg osztályra történő felvétellel egybekötött elvégzése („átvizsgálás”), de a demencia önmagában ekkor sem lehet felvételt indokoló vagy akut (nem-elektív) felvételi diagnózis.

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokoll: A demencia kórismézése, kezelése és gondozása

Az Alzheimer-kór eredete

A szellemi leépüléssel járó betegségek leggyakrabban előforduló fajtája az Alzheimer-kór. A betegség kórképét 1907-ben írta le Alois Alzheimerről, s tőle ered az elnevezés is. Az Alzheimer-kór úgy nevezett progresszív agyi megbetegedés, mely a beteg állapotában folyamatos romlást mutat a memória és a gondolkodás terén. Emelettett az Alzheimer-kór sújtotta betegeknek fokozatosan rosszabbodik az önellátásra való képesség is.