„Csutkababák és cirokszárbúl

– kétfelé hasították, abbúl kigyütt a keze. Még ruhát is varrtunk rá.” (Gál Ilon). Ollót, papírt vesz elő, hogy szabásmintát készítve mutassa, hogy készült a ruha. Fiúbabára nem emlékszik.

„Mög cirokbúl csinátunk babákat, és azokat őtöztettük, varrtuk nekik a ruhát kézzel.Akkor, amikor mögjött a kukoricának az új hajtásai, a kukoricacsű a nagy hajjal, akkor möntünk, levöttük, és annak a haját fonytuk be kétágba, az vót a babájaink, és őtöztettük, azt pólyáztuk, mint a kicsi gyerököt. Mindig kaptunk anyuéktúl darabokat, ruhákat – Ez a ti játékaitok! Nekünk vót tűsdobozunk, cérnánk, vót egy kis ollónk, amivel mi vághattunk. Pont, mint a kisbabákat, ahogy a szüleink tötték, pólyázták, mi is ruhákbúl, úgy vótak bekötve.” (Fodor Rozália)

„Parafagyugót kifaragtunk, hogy lögyön egy kis fejformája. És akkor kovásszal (liszt mög víz) ráragasztottuk a kukorica bojtját, hogy lögyön haja. Vót zsákruha is a cirokbabáknak, kabátot is varrtunk nekik, olyan hosszú
ujjúra, igyenösre, akkor átkötöttük. Akkor papírbúl is nyírtunk ki. Vót régön az a sütétkék papír, sokan az ablakba tötték sütétíteni. Az vót a hétköznapra, és akkor a fehér papírból nyírtunk ünneplő ruhákat. S akkor vót nagyobbacska, kisebbecske, s beszétünk hozzá, bábszínházat csinátunk: - Jó napot kívánok!”
Bábozni kezd. (Horváth Margit)

„Nyolcadikos korunkban még babáztunk fönt a kotárkába. Kukoricaszárbúl, cirokbúl csináltuk a kis babákat.” (Kiss Mária).

„Mikor megnyőlt, és kibabádzott a kukorica, leszakítottuk a csüvet, és befonytuk a haját. Azt szerettük jobban babának, mint az igazi babát.” (Pelle Ilona)

„Mindég varrt kiátotta a köszörűs. – Tehát ű mindönnel foglalkozott, ez a köszörűs. És akkor tolta, mint egy tajicska, és rajta hajtotta valami fábúl, szíj, és avval élözte a késöket, ollókat. Járkát faluról falura, mög közbe árút babákat: magyar ruhába őtözött babákat, egy kis pártával, szép fehér ruhával, piros kötővel. Ríva könyörögtünk, de úgy köllött arra vigyázni, arra az egy babára, mer elég drágán adta ez a köszörűs. (…) Rongy, de aztán mán kísőbb, mán az a keménypapír, mer az se porcelán, és mög vót úgy fényösítve, az vót az arca a babának. A többi
ruha vót. Az arcon vót egy kicsi haj.” (Falkus Julianna)

„Itt hátul, a végin ennek a kiskonyhának, adott az én anyám meszet, bemeszetük, még füstölt a kémény is, körülraktuk téglával, benne a babák.” (Sarusi Etelka)

„Rozink, szögény, egyször faragta vóna a fababát, olyan kontyos babát csinátunk. Pácikábúl csinátunk kezit, lábát, majnem köröszbe töttük; fejit csinátunk, kontyot neki ruhábúl, fölőtöztettük. Szögény, faragta ja fát a babának, így elvágta jaz ujja högyit, ahogy beletöttük vízbe, mink, gyerökök, így lebögött az ujja högye.”
(Almási Franciska)

Beleélés és Rumini

Érdekes, hogyan készítettek a gyerekek régen csutka babát. Azokkal játszottak, beleélték magukat különféle történetekbe. Manapság számtalan mesekönyvet kapni, ilyen például a Rumini mesekönyv. Ezekbe a történetekbe aztán könnyen beleélhetik magukat a gyerekek. Sőt, aki nagyon megszereti ezt a világot, kipróbálhatja a Rumini társasjátékot is.