A tudatos önszuggesztió, azaz a tudatos önbefolyásolás megértése és biztonságos alkalmazása érdekében szükség van annak elfogadására, hogy lényünk szellemi termé- szetű. Ennek a felismerésnek végtelenül nagy jelentősége van. Fel kell ismernünk, hogy nemcsak húsnak, csontoknak, idegeknek, agyvelőnek, bőrnek stb. vagyunk a képződményei, hanem valójában alakot öltött szellem vagyunk.

Minden élőlényben, legyen az növény, állat vagy ember, található egy bizonyos alakító erő. Ha különféle magokat vetünk egy virágcserépbe, akkor ugyanabból a fekete földből különféle növények fejlődnek ki. Az alakító erő tehát nem a földben rejtőzik, hanem a magban. Ez az erő alakítja az anyagot. Platon "megvalósult gondolatok"-ról beszél. Goethe "bevésett alakokról" ír, amelyek megelevenednek. A nagy sebész, Carl Ludwig Schleich azt mondja: "A világmindenségben minden gondolatból lett teremtve, szellemből született."

Nálunk, embereknél, a mi esetünkben sincs ez másként. Mi is alakot öltött szellemek vagyunk. Azt is mondhatjuk: A test a lélek ruhája. Azt az alapelvet, hogy a szellem uralkodik az anyag felett, teljesen a magunkévá kell tennünk, ha meg akarunk tanulni gyó- gyító szellemi befolyást gyakorolni testünkre, sőt ezen túlmenően: uralkodni akarunk sorsunk felett.  

A szellemi alakító erő elsődlegességét minden nagy gondolkodó megerősíti, de legtömörebben mégis Keyserling szemléletében fejeződik ki ez az igazság. Íme: "Az elképzelés teremti a valóságot". Az emberi alkotótevékenységgel jól szemléltethetjük Keyserling mondatának lényegét: mindannak, amit az ember tesz vagy alkot, előbb meg kell születnie gondolatvilágában.  

Teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy valamilyen tárgy létrejöjjön anélkül, hogy valaki előtte el ne képzelte volna. Ez a tény érvényes cselekedeteinkkel kapcsolatban is. Lehetetlen, hogy megtörténjen egy lopás, ha elkövetőjét nem tölti be előbb a lopás gondolata. Éppen ilyen kevéssé történhet meg valamilyen jótett elképzelése.

Pozitív és negatív gondolatok ereje

A gondolat rendkívül fontos szerepet játszik életünkbe. Gondolataink befolyásolják például közérzetünket. Minden ember tudja, hogy a bánat, gond, harag, gyűlölet hátrá- nyosan befolyásolhatja testi teljesítőképességét. Azt is tudjuk, hogy egy kedvező hír összes élettevékenységünket, tetterőnket jelentősen fokozhatja. Teljesítőképesnek és erősnek érezzük magunkat hatására. Ha azonban szomorú hír lep meg bennünket - jogosan mondjuk: "lesújtó" hírnek -, akkor megfigyelhetjük, hogy testileg letörtnek érezzük magunkat, és energiaszintünk lényegesen csökken. A népnyelvnek sok találó kifejezése van ezekre az állapotokra. Például "elsárgult az irigységtől". Ma már tudjuk, hogy az irigység máj- és epe-rendellenességeket okoz, és sárgasághoz is vezethet.

Az "összetört szívvel meghalni" kifejezés is nagyon találó. Bánattal teli gondolatok a legsúlyosabb veszélynek és károsodásnak tehetik ki a szívet. Azt is szokták mondani, hogy valaki "megdermedt a félelemtől". A félelmet okozó gondolatok valóban megakadályozhatnak minket abban, hogy egy lépést is tegyünk; valóban megdermedünk a félelemtől. Tehát szervi elváltozásokat élünk át csupán a gondolatok hatására.

Meglepő, hogy bár a gondolatoknak nagy jelentőségük van életünkben, mégis oly kevés figyelmet fordítunk rájuk. Úgy gondolkodunk, mintha gondolataink teljesen lé- nyegtelenek lennének. Sőt egy közmondás szerint: "A gondolatok vámmentesek". Rossz lenne, ha mindenért úgy kellene vámot fizetnünk, mint gondolatainkért; a gondolatok erők, amelyek meghatározzák sorsunkat.  

A kifogások és nehézségek ellenére a pozitív gondolkodás kutatói és oktatói újra és újra megvilágítják számunkra a gondolatok hatalmát. Azok számára viszont, akik már most szeretnék gondolataik erejét céljaik szolgálatába állítani, nagyon fontos megismerkedniük a történés törvényeivel, hiszen az ember csak azon tud uralkodni, amit ismer.

Egyre inkább bizonyított tény, hogy a gondolat is természeti erő, és hatalmas lehetőséget ad a kezünkbe. Nincs olyan ember, aki ne gondolkodna. Mindenki tudatához kovácsolt láncként hordozza magával gondolatait, gyakran eléggé kínzó módon. Ritkán, sajnos nagyon ritkán gondolkodik valaki saját gondolatairól. Pedig létfontosságú tisztában lennünk azok műkö- désével és következményeivel. Általában gondolattalanul gondolkodunk.

A gondolatok azonban erők, amelyek feltétlenül következményekkel járnak: mert a gondolatok érzéseket váltanak ki, és az érzések azok, amelyek a hatást okozzák. Ezek a következmények, hatások a természeti törvény feltartóztathatatlanságával és könyörtelenségével hatnak.

forrás: Emile Coué: Elméd gyógító hatalma