Szeretnék betekintést nyújtani a memória, nyelvtanulás és a kétnyelvűség összefüggéseibe. Ezért készül ez a két részes sorozat, íme az első bejegyzés:
A nyelvtanulás sikerében legfontosabb szerepet játszó két kognitív változó a nyelvérzék és a munkamemória. Kutatásunk a verbális munkamemória, a nyelvérzék és a nyelvtudás kapcsolatát vizsgálja egy budapesti két tannyelvű gimnázium (angol) nyelvi előkészítő évfolyamának diákjai között. A nyelvérzék komponensei közül az idegen nyelvi szabályok felismerésének képessége mutatta a legjelentősebb kapcsolatot az idegen nyelvi teljesítménnyel. A verbális munkamemória terjedelem közepesen erős kapcsolatban állt az elsajátított idegen nyelvi szókinccsel és nyelvtani tudással valamint az idegen nyelvi beszéd folyékonyságával. Eredményeink alapján azt feltételeztük, hogy a verbális munkamemória nemcsak az idegen nyelvi szavak illetve a nyelvi elemek sorrendjének megtanulásában játszik szerepet, hanem abban is, hogy a megszerzett tudást a nyelvtanuló sikeresen elő tudja hívni és hogy a figyelmét hatékonyan tudja megosztani a tartalmi tervezés és a nyelvi kivitelezés között. Kutatásunkban nem találtunk összefüggést a nyelvérzék és a verbális munkamemória terjedelem között, amely azt jelzi, hogy e két változó egymástól függetlenül járul hozzá a nyelvtanulás sikeréhez.
Mind a kognitív pszichológia, mind a neveléstudomány örökzöld kérdése, hogy mi annak az oka, hogy hasonló körülmények között egyes emberek sikeresebbek valamilyen készség vagy ismeretanyag elsajátításában, mint mások. Különösen érdekes ez a kérdés a nyelvtanulás terén, hiszen míg az anyanyelvét minden egészséges gyermek elsajátítja, a nyelvtanulás sikerét illetően nagy különbségek mutatkoznak még a teljesen azonos feltételek között tanuló emberek között is. Könyvtárnyi szakirodalma van a nyelvtanulás során jelentkező egyéni különbségeknek (legfrissebb magyar nyelvű összefoglalást lásd Kontráné Hegybíró, 2004, angol nyelvű összefoglalót lásd Dörnyei, 2005), melyekhez leggyakrabban az alábbi jellemzők tartoznak: a nyelvtanuló kora, nyelvérzék, tanulási stílus, motiváció, egyes személyiségjegyek (pl. extroverzió), idegen nyelvi szorongás és tanulási stratégiák. Az idegen nyelvtanulással foglalkozó szakirodalom ezeket a jellemzőket két nagy csoportra osztja: az úgynevezett kognitív és az affektív tényezőkre (Gardner, 1985). A kognitív egyéni változók közé a nyelvérzék és a munkamemória terjedelem tartoznak, míg az affektív változók közé sorolják a motivációt, az idegen nyelvi szorongást és az egyes személyiségjegyeket (lásd Dörnyei, 2005).
A kognitív pszichológiában és az idegennyelv elsajátítási kutatásokban az elmúlt tíz évben került előtérbe a verbális munkamemória szerepe a nyelvtanulásban. Tanulmányok sora bizonyította, hogy szoros kapcsolat van a verbális munkamemória kapacitás és az anyanyelvi, valamint az idegen nyelvi szókincs elsajátításának üteme és sikere között, sőt egyes kutatások az idegen nyelv nyelvtani szabályszerűségeinek és a munkamemória terjedelem között is találtak összefüggést. Magyarországon Pléh Csaba és munkatársai folytattak kutatásokat a verbális munkamemória szerepéről Williams szindrómában szenvedő gyermekek anyanyelvi fejlődésében (pl. Lukács,
Pléh & Racsmány, 2001; Pléh, Lukács & Racsmány, 2003).
Az értekezés a verbális munkamemória és nyelvérzék együttes szerepét vizsgálta az idegennyelv elsajátításban. Vizsgálatunk több szempontból is újdonság az eddig végzett hasonló felmérések között, mert nemcsak arra a kérdésre keresi a választ, hogy van-e összefüggés a munkamemória terjedelem és a nyelvtanulás sikere között, hanem hogy milyen kapcsolat van a nyelvérzék hagyományos alkotórészei és verbális munkamemória terjedelem között, illetve, hogy az idegennyelv - használat különböző készségeit milyen mértékben befolyásolja a munkamemória terjedelme és a nyelvérzék. Kutatásunk célcsoportja az intenzív idegen nyelvi képzésben résztvevő gimnazista diákok köre volt. Ugyan az általunk vizsgált évfolyam a középiskolások országos átlagánál jobb képességekkel rendelkezik, reméljük, hogy eredményeink később általánosíthatóak lesznek a jó kognitív képességekkel rendelkező gimnáziumi nyelvtanulókra.
Napjaink emlékezetkutatásának meghatározó elmélete Baddeley és Hitch munkamemória modellje (Baddeley, 1986; Baddeley és Hitch, 1974). Míg a korábbi memória elméletek azt feltételezték, hogy a rövidtávú memóriának kizárólag az információ tárolásában van szerepe, Baddeley és Hitch modellje, mint ahogyan azt neve is jelzi, egy dinamikus rendszerként képzeli el a rövidtávú memóriát, melyben ez a memória komponens nemcsak az információ átmeneti tárolásáért felelős, hanem az információ feldolgozásáért és a figyelem szabályozásáért is. Ezen új szerepekből kiindulva az elmúlt évtizedben kutatások sora bizonyította a munkamemória kiemelkedő jelentőségét különböző tanulási folyamatokban (Baddeley, 2003).
Forrás: Kormos Judit és Sáfár Anna: A munkamemória és nyelvérzék szerepe az intenzív nyelvtanulásban
Memória és a nyelvtanulás
Gondoljuk csak bele milyen fontos is a nyelvtanulás esetében a memória. Hiszen a nyelvtani szabályok elsajátítása, az idegen szavak megtanulása, a szórend rendszerének begyakorlása, mind-mind a memória feladata. Ebben az esetben a verbális memória szerepe igen hangsúlyos, mely sok gyakorlással fejleszthetővé válik és nagyban megkönnyíti a nyelvtanulást. A munka memória pedig kiemelkedő jelentőséggel bír a különböző tanulási folyamatokban, nem csak a nyelvtanulás területén.
