Ahhoz, hogy a barátság érdekmentes, tiszta ízére rátaláljunk, vissza kell emlékeznünk a fiatalságunkra.
Ekkor még valami romlatlan ösztönnel sejtettük, miről van szó.
Nagy szövetség ez, a szülő-gyermek viszonynál is közelebbi kapcsolat. Általában akkor jön létre, amikor az ember kezd kinőni abból szeretet-mintából, amiben szüleivel él.
Szabad kapcsolatra vágyik.
Ezt a szabadságot a családban nem lehet megélni. Másfajta szeretet az, ami apánkhoz, anyánkhoz köt. Ez bármilyen szoros, mégis kapaszkodó, másoktól függő szeretet. A fészek szeretete, mely biztonságot ad. Barátság akkor születik, amikor elég erősek vagyunk már ahhoz, hogy kirepüljünk innen, s magunk találjunk társat az életünk végtelen útjához.
A barátság fő szava a Szabadság.
Különös találkozás ez: a barátok valahogy felismerik egymást. Olyan tekintettel, melyet semmiféle érdek nem szennyez be.
Ahogy felnövünk, és egónk megcsontosodik, úgy veszítjük el barátainkat, s leszünk barátság-képtelenek. Ilyenkor mondjuk, hogy „közbe szólt az élet", a gond, a munka, a rohanás, a családi problémák - sajnos nem maradt időnk a barátságra. Az ilyen kifogás azt jelenti, hogy elvesztettük a szárnyainkat - mert a barátságnál semmi sem lehet fontosabb a világon.
Ez éppolyan üres kifogás, mintha valaki azt mondaná: azért nem imádkozom, mert nincs időm rá.
Egyébként egy igazi barátsághoz nem kell idő. Persze az életben minden romlik, és ha valamit nem ápolunk, elsorvad és meghal. Ebben sok igazság van. Ezért a jó barátok, ha találkozni nem is tudnak, de időnként felhívják egymást. Még akkor is, ha nincs mit mondaniuk - életjelet adnak egymásnak, és ez mindig jólesik.
A „kapcsolatot tartani kell" - mondjuk.
Én mégis azt tapasztaltam: ha egy igazi barátommal tíz év után találkozom, ugyanott tudom folytatni vele a beszélgetést, ahol abbahagytuk.
A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.
Ha ezt a benső közösség-érzést tovább mélyítem, azt mondom, hogy a barátság a halállal sem múlik el.
Az ember néha úgy gondol eltávozott barátjára, mintha ma is élne, csak épp egy olyan távoli helyen lakna, ahol még telefon sincs.
De azért ő van!

Müller Péter: Szeretetkönyv

Baráti elfoglaltság: a Dixit társasjáték

Érdekes volt olvasni a barátság fejtegetését, valójában egy egész fejezetet is betehettem volna ide, de igyekeztem a lényeget megragadni. Napjainkban olyan sok helyre futunk, folyamatosan tartunk valahova, munkából a konditerembe, onnan a bevásárló központba, aztán különféle tanfolyamokra. Így szaladunk el a valós kapcsolataink mellett, pedig életünkben az egyik legfontosabb dolog a barátság. Ha már nincs időnk hetente találkozni barátainkkal, legalább időnként üljünk össze, erre alkalmas egy társasjáték-party. Jó, ha minél kreatívabb mégis egyszerű és szórakoztató játékot választunk, ilyen a méltán híres Dixit. A Dixit játékban gyönyörűen megfestett kártya lapok találhatóak, ezeket kell használni asszociációra. A Dixit lényege, hogy mindamellett, hogy nagyon jól szórakozunk, a képzeletünket is szabadjára engedhetjük.