"Az emberi tanulás fogalmának tisztázására sokféle próbálkozás született. (Vö.: Báthory, 1992; Kelemen, 1984) Ugyanakkor ma sincs olyan elmélet, amelyet egyértelműen elfogadnának világszerte. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pedagógiai fejlesztő munkához ne lennének megfelelő fogódzóink a pszichológia tanításaiból.
Az iskolai tanulásban hosszú időn keresztül az emlékezetfejlesztés, a figyelem edzése és a megértés gondolkodási összetevőinek a fejlesztése állt a középpontban. Ezt ma már a szakirodalomban az emberi tanulás „szűk” értelmezésének tekintik, s nem is szolgálhat alapjául a sikeres iskolai fejlesztő, memóriafejlesztés munkájának. Helyette a tanulás „tág” értelmezése adhat kiindulási pontokat a hatékony pedagógiai munkához. (Vö.: Ballér, 1978; Báthory, 1992; Kelemen, 1984; Kiss Á., 1963) Kelemen László (i. m.) megfogalmazásában ez a tág értelmezés tartalmilag a következőket jelenti.
– Az iskolai tanulás irányított tanulás, adott nevelési célok szerint.
– Nemcsak emlékezetbe vésés, hanem az összes megismerő funkció (észlelés, emlékezet, képzelet, gondolkodás) működése és fejlesztése is.
– Nemcsak megismerés, de cselekvés is. (Ide értendő nemcsak a tanultak gyakorlati alkalmazása, de a mozgás és a magatartás tanulása is.) Ide tartoznak a személyiségfejlesztést és a szocializációt szolgáló tanulási folyamatok is.
– Az előzőekből egyértelműen következik, hogy a tanulás az egész személyiség tevékenysége és fejlesztése.
Mindez azt jelenti, hogy a pedagógusnak sokirányú tevékenységet kell végeznie az iskolában a sikeres és hatékony tanítási-tanulási folyamatban. Az előzőek mellett további támpontokat nyújt a gyakorlati munkához, ha röviden áttekintjük a tanulás típusairól szóló kutatási eredményeket. Amíg korábban a tanulásnak három típusáról beszéltek (Vö.: Barkóczy-Putnoky, 1980), addig ma már négy alapmechanizmus különböztethető meg: a verbális, szenzoros, a motoros és a szociális tanulás.
– A verbális tanulás a második jelzőrendszer szintjén végbemenő tanulási típust jelenti, amikor a tanulás középpontjában szövegek vagy más jelrendszerek feldolgozása áll. A megértés, elemzés, megjegyzés itt az alapmechanizmusok.
– A szenzoros (perceptuális) tanulás folyamatában az első jelzőrendszer áll a középpontban: érzékelési-észlelési működésünk fejlődik elsősorban ezáltal.
– A motoros (mozgásos) tanulás során pszichomotoros műveleteket tanulunk meg. Ennek kiemelkedő szerepe van például az írásban, az olvasásban, a rajzolásban, de a laboratóriumi munkákban, technikai képességek fejlesztésében, szokáscselekvések kialakításában, a testnevelésben is döntő jelentősége van.
– A szociális tanulás elsősorban az emberi szerepek, az emberek közötti viszonyulások, a társas kapcsolatok, attitűdök (stb.) elsajátítását jelenti.
Az iskolai tanulásban ezek a típusok ritkán fordulnak elő tisztán, általában keverednek a gyakorlati fejlesztő munka során. Aligha képzelhető el bármilyen tanulás például a szociális tanulás megkerülésével, hiszen a körülöttünk levő világot szociális érintkezésben, interakciók révén ismerjük meg. (Vö.: Buda, 1980)"
forrás: Balogh László: Tanulási nehézségek – segítő pedagógiai tevékenység
Mit tanul a gyerek az iskolában - memóriafejlesztés
Az előzőekből látjuk, hogy gyerek az iskolában nem csak lexikálist tudást sajátít el, hanem az iskolának nevelő szerepe is van. A csemete itt tanul meg tanulni, melyhez elengedhetetlen a memóriafejlesztés. Nagyon fontos a kicsik szocializációja és a közösség kialakítása. Éppen ezért első osztályban sokszor még játékos feladatok során sajátítják el a lurkók a tananyagot, és ennek központjában sokszor a memóriafejlesztés áll.
