„Nagy titok az, hogy bár az emberi szív vágyódik, az után az Igazság után, amiben tisztán megtalálja a szabadságot és az örömet, mégis az emberek első reakciója erre az Igazságra gyűlölet és félelem."
Anthony De Mello Meleg nyári éjszakákon, ha tekintetemet a csillagos égre emelem, különös érzés kerít hatalmába. A ragyogó csillagok látványa egybeolvad a gondolattal, hogy az univerzum csodálatos, tökéletesen rendezett, és oly végtelenül nagy, hogy áttekinteni, felderíteni, vagy teljes egészében megérteni talán soha nem is lehet. A csillagok láttán gyakran felbukkan bennem egy különös, gyermekkori emlék...
Mindössze nyolc éves voltam, amikor megálltam a kolozsvári utcán, „alaposan szemügyre vettem" a környező épületeket, még egyszer jól megnéztem a csillagos eget, és - mint aki most ébred tudatára annak, hogy itt valami nincs rendben - megmagyarázhatatlan belső hiányérzettel és gyermeki naivsággal tettem fel magamnak a kérdést: „Ez volna minden? Ennyiből állna az egész világ? Ez lehetetlen!" Később, amint a szigorúan materialista világnézet elemei beépültek tudatomba, úgy éreztem, kielégítő magyarázatot kaptam a csillagok születésére, a bolygók keringésére és a környezet állandó átalakulására, ami kémiai reakciók és fizikai hatások kölcsönhatásának tekinthető. Arról is meg voltam győződve, hogy a fizika, a kémia és a biológia törvényei mindenre magyarázattal szolgálhatnak, és - ha ma még nem is tartunk ott - csak idő kérdése, mielőtt mindenre kielégítő választ kapunk.
Később rájöttem hogy ez nem egészen így van. Sem a fizika, sem a kémia törvényei nem adnak magyarázatot az élet legalapvetőbb jelenségeire. Életünket gondolataink és érzéseink irányítják, de ezeket a gondolatokat és érzéseket nem lehet mérni. Mérőműszereink nem árulják el, hogy valaki egy elefántra, vagy egy gyönyörű naplementére gondol, nem áll módunkban mérni sem a szeretetei, sem a félelmet. Eleinte úgy véltem, hogy mindez csak mérőműszereink és módszereink tökéletlenségének köszönhető. Később, amikor egyre többet tudtam meg arról a pontosságról, amit fizikusaink a különböző mérések során elérni képesek, kétségekkel teli felhők kezdték beárnyékolni materialista világképein kék egét. Ahogy cseperedtem, felismertem, hogy léteznek bizonyos morális törvények, amik közösségi életünket irányítják. Etikai kérdésekben a közösség törvényei, szokásai, a „lelkiismeret hangja", vagy a különböző vallásos tanításokban meghatározott irányvonalak befolyásolják döntéseinket, határozzák meg viselkedésünket.
A világ különböző tájain az emberek lényegesen különböző dolgokat tartanak helyesnek vagy helytelennek. Amikor ezeket az értékrendeket megkíséreltem áttekinteni, lépésről lépésre feltárult előttem a hit és az idealizmus világa. Rendkívül érdekesnek tartottam, hogy a különböző vallások tanításai közös alapra, tehát azonos, vagy hasonló „parancsolatokra" épülnek. Ily módon tehát két oldalról is szemügyre vettem a rendelkezésünkre álló elképzeléseket arról, hogy mi az Univerzum, és hogy azok a dolgok, amik bennünket, embereket, személyesen érintenek, milyen törvények szerint működnek.
Csakhogy volt valami, ami sehogyan sem ment a fejembe. Ugyanazt az Univerzumot próbáljuk több oldalról is megvizsgálni és megértem. Hogy létezik, hogy annyi tudományos kutatás, filozófia és „isteni parancsolat" (azaz útmutatás) ellenére sem sikerült megalkotnunk az Univerzum modelljét, vagyis egy olyan világképet, amiben békésen és egymást kiegészítve fér el mindaz, ami a világunk és életünk része? Valahol mélyen belül úgy éreztem - talán csak sejtettem -, hogy léteznie kell egy mindent átfogó elméletnek, ami a különböző világszemléleteket közös nevezőre hozhatja..."
forrás: Végső valóság - Előszó
A hétköznapok titkai fűszerezik meg életünket
A hétköznapok titkai olyan dolgok, melyek meghatároznak minket, előre visznek, inspirálnak. A hétköznapok titkai teszik teljesebbé életünket, vezetnek minket a boldogság felé, nyitják fel szemünket vagy egyszerűen csak megfűszerezik mindennapjainkat. Így hát tulajdon képen a hétköznapok titkai teszik különlegessé és megismételhetetlenné a pillanatot, a valóságot, az életet.
