"Az aran(y)csikó ötetése

„Ugye, jön az aranycsikó. Várjuk. Mán délbe szénát töttünk az asztal alá, deez mán elmaradt.” (László Mária)

„Karácson büttyin nem röggelizünk, csak majd délre. Akkor kész az ebéd, és az ostyával kezdjük az övést. Törünk egy kis darabot, utána az almát, diót, fokhagymát, mézbe mártva. Együtt öszik mög (ugyanabból az egyből eszik az egész család), hogy együtt maradjon a család.”
(Almási Jusztina)

„Piros almát, hogy ne férgös lögyön.” (László Mária)

„A diót mögtöröd, oszt, hogy ne barna lögyön a belseje. Töhettek egy kötél szénát, egy véka kukoricát az asztal alá osztán a múzeumná, osztán karácson másnapján odaadjátok a teheneknek abraknak. A szömetet mindég alásöpörjük, addig nem visszük ki, még el nem múlik a karácson. Karácson bűttyin mán nem söpörjük a szemetet ki, hanem oda, a széna alá. Karácson harmadnapján, Jánoskor, akkor viszik ki a szemetet, oszt az eladó lány viszi ki, (figyeli), hogy merre ugat a kutya. Amerre ugat a kutya, arra viszik el a lánt.” (Almási Jusztina) Nevet.

„Karácsonyra mindönki meszelt, takarított! Hogy tiszta lögyön, fertőtlenítötték a lakást. Vót egy szoba, abba vótak öten-hatan. Vót, ahun benn vót a sparhet, akkor kemönce vót. Fehérre vót meszelve, akkor mán karácsonyra köllött, hogy az tiszta lögyön. Karácsony bűttyin mindig az apám egy ilyen csomó szénát összekötött mög egy ökölnyi sót és kukoricát. Egy kosárba beletötték, és mikor elmút a karácsony, odaadták a jószágnak.” (Oláh Piros)

„Karácsony bűttyétűl kezdve oda készítötték le az aranycsikónak a szénát, a kukoricát, az almát, a diót az asztal alá. Az egész egy hétig ott vót, míg vége nem vót a karácsonyi hangulatnak. Mikor ebédöltek, vagy vacsoráztak, ezön a hétön mindön nap, az ételmaradékot nem dobták el, hanem összesöprötték, és oda rakták le az aranycsikónak. Mikor véget ért az ünnep, a morzsákkal együtt a szénát a jószágnak adták: a tyúkoknak, disznónak, tehénnek.” (Molnár Irénke)

„Karácsony bűttyin nem vót szabad ögyünk délig, mer ha öszünk, nem látjuk mög az aranycsikót. Ha valaki elesött, akkor azt mondja: Né, mán mögláttam az aranycsikót! Ez olyan viccféle vót. A karácsonyi morzsa az vót, amikor mögebédöltünk, az asztarrúl leszödtük az önnivalót, ami morzsa ott vót, azt
beletöttük az aranycsikónak a kosárba. Azt a morzsát nem öntjük ki csak
karácsony utóján a kosárbúl, aztán kiadjuk a jószágnak.” (Falkus Margit)

forrás: Vajda Noémi: Öregapám mesélte