Bornyúzás. Borjúzás

„A bornyúzás: köllött kigyűjjön egy színbűl, mondjuk, egy alsó, filkó, csikó vagy egy tízes. Az mán erős. A másiknak is, hogyha nem gyütt ki, bukott, akkor az osztott.” (Lévai Lajos)

„Öt kártyát kapott mindönki, ahányan játszották. A többit letötték az asztarra. Akkor én, ha adtam le a mellettem valónak, ha vót páros kártyám, adtam két tízest mög egy hetest kísírőbe, akkor neki azt ki köllött ütni, ha nem bírta kiütni, mögmaradt neki. Úgyhogy ez így mönt, még
el nem fogyott a kártya. Oszt akinek mögmaradt a legtöbb kártyája, az vót a bornyú.” (Tóth Rozál)

„A borjúzást is játszottuk. Löhet kettőnek is, háromnak is, négynek is játszani. Öt-öt kártyát kiosztanak a tucatbúl. Ha kettő játssza, akkor a tíz kártyát levöszik, ötöt-ötöt, és a követközőt, a tizönegyediket fölfordítják, s a többit rátöszik. Az, ami föl lött fordítva, az a szín a tromf. Akinek kezdte adni először a kártyát, az adhat le a mellette valónak. De olyan formában löhet leadni, hogy két alsót, két csikót, és még egy kísírőt is adhat. Az nem számít, hetes, kilences, ász, de a kettőnek köll hogy pászoljon. Löhet adni le ötöt is, háromat. Háromat, ha ad, kettő egyforma, és egy kísírő. Ha én leadtam ötöt, és a mellettem való nem bírta kiütni – mer ő úgy tudja űket kiütni, hogy az alsót ugyanabbúl a színbűl csak a csikóval ütheti ki, vagy pedig az ásszal, vagy a tízessel. Emezökkel, a hetessel, nyócassal nem bírja kiütni. De, ha neki van olyan színű kártyája, mint ami le lött téve tromfnak, avval
ki löhet ütni akármilyen erős kártyát. Csak tromfot, ha üt ki, tisztöletbe köll vönni a rangot ott is, hogy követközik: alsó, fölső, csikó, mindön. Ha nem tudok kiütni valamit, nincs olyan kártyám, akkor föl köll, hogy vögyek. Az öt kártyának mög köll, hogy lögyön mindég. De löhet, hogy van neki tíz is, s akkor könnyebb neki abbúl kiütni. Amelyiknek mögmarad utójára a kártya, az
marad borjúnak.” (Sebők József)

Bújj, bújj, ződ ágacska. Bújj, bújj, zöld ág

„Így összefogtuk a kezünket (fölnyújtva), amarrúl át a másik kislán, akkó így bújtak át rajta.” (Almási Anna)

„Úgy fogtuk a kezünket, fiúk-lányok, vögyösen. Ahogy éneköltünk, az a pár bújt, bemönt, amott megát, utána a másik. Olyan sokáj haladtunk, mer mind möntünk elűre, és újra átunk kaput.”
(Fodor Rozália)

forrás: Vajda Noémi: Öregapám mesélte

Játékok régen és most

Ebben e bejegyzésben folytatom a régen játszott játékok bemutatását. Ahogy régen, úgy napjainkban is fejlesztő és közösségépítő szerepe van annak, hogy mit játszik a gyerek. Arra viszont ne felejtsünk el odafigyelni, hogy a játék típusokban az életkor meghatározó szereppel bír. A játék és az életkor úgy állnak kapcsolatban egymással, hogy mást és mást játszik a gyermek különböző életkorban.