Emlékeim szerint az volt gyermeki lényem első tudatos elhatározása, hogy ha felnövök, lesz egy rettentő okos és szép kutyám. Nem lesz párja a környéken! Ahogy cseperedtem, úgy halványult ez a gyermeki fantáziával kiszínezett kép, hiszen egyre több, fontosabbnál fontosabb terv születik az ifjú ember fejében. A kutyák iránti rajongásom azonban megmaradt. Tizenhét évesen két barátommal balesetet szenvedtünk. Autónk az egyik kanyarban megcsú- szott, és lesodródott az útról.

…

Talán a fiatal koromnak köszönhetően nem fogtam fel túl tragikusan a megpróbáltatásokat. Az idősebb sérülteket, akiknek volt már családjuk, egzisztenciájuk, sokkal jobban megtörte ez a kiszolgáltatott helyzet. Szerencsémre a gerincsérülés csak időlegesen bénította le testem nagy részét. Gyorsan elhagyhattam a kerekes széket, és fél évvel a balesetem után már sétálva – igaz, két bottal – indultam haza a rehabilitációs intézetből. Lassan elhagyhattam a botokat is: éltem a fiatalok lendületes életét.

Kertmoziban ismerkedtem meg Tündivel, akivel később egybekeltünk. Már-már kezdtem elfelejteni az egész kálváriát, mikor két évvel a talpra állásom után egy kontrollvizsgálaton megállapították az orvosok, hogy egy ciszta alakult ki a gerincvelőmben. Lassacskán romlani kezdett az állapotom. Eleinte csak enyhén húztam az egyik lábamat, majd egyre bizonytalanabbul éreztem vele a talajt. Kezdett nehezemre esni a járás. A ciszta növekedett, és lassan kezdte elnyomni az idegeket. Öt évvel a baleset után újabb műtétek kellettek állapotom folyamatos romlása miatt.

Állapotromlás

A sors fintoraként a műtét után nem kerültem ugyan kerekes székbe, de az állapotom tovább romlott. Már csak két könyökmankóval tudtam menni. Egy szuszra mindössze pár tíz métert tudtam megtenni, és utána hosszasan pihennem kellett.

Ismét kórházba kellett vonulnom, Németországba. Karlsbad-Langensteinbachban töltöttem el három hónapot. A számtalan vizsgálat eredményeként megállapították, hogy újabb ciszta alakult ki a gerincvelőmben. Ez már jóval feljebb, a nyaki részen nyomta az idegeket. Átszállítottak a heidelbergi egyetemre, és egy elvezető csövecskét ültettek a gerincembe, hogy utat nyisson a felgyülemlett folyadéknak.

Kerekesszékkel az élet

Németországban láthattam, hogy a kerekes székbe kényszerült ember is élhet (a lehetőségeihez képest) teljes életet. Míg idehaza alig-alig látni mozgássérülteket az utcán, addig odakint ez teljesen megszokott.

Ahogy az egyetemre érkeztem, alám is kerekes széket toltak. A hatalmas rehabilitációs intézményben szinte sehová sem bírtam volna eljutni a mankóimmal. Naponta jártunk gyógytornára és kezelésre. A kúra monotonitását kirándulásokkal oldottuk: sokat csavarogtunk abban a szép kis faluban, ahol az intézmény volt. De arra is volt példa, hogy néhány kedvesnővérrel kiegészülve, átugrottunk vacsorázni a közeli Franciaországba. Élveztem a kerekes szék nyújtotta szabadságot. Nem is csoda, mert az évek múlásával a betegség egyre jobban beszűkítette a mozgásteremet.

A kerekes szék, a mankó elhagyása teljesen új távlatokat nyitott előttem. Egyszer, a parkban megláttam egy gyönyörű németjuhász kutyát. Kerekes székkel haladó gazdája mellett bandukolt. Kimondottan hivatalosnak tűnt hámjában, vöröskeresztes jelvényével. Kérdezgetni kezdtem, hogy milyen segítségre képes a betanított eb. A hallottak teljesen megleptek, hiszen addig én még csak a vakvezető kutyákról hallottam. Magyarországra hazatérve azonnal nekiláttam, hogy felkutassam a honi lehetősé- geket. Sajnos, sehol sem tudtak érdemben segíteni.

Közben újra hosszabb vizsgálatsorozatra kényszerültem. Öcsém hozott be a kórházba egy kutyás újságot. Legnagyobb meglepetésemre az egyik cikk arról szólt, hogy megalakult Magyarországon a Kutyával az Emberért Alapítvány, amelynek célja, hogy mozgássérülteknek segítő kutyákat neveljen fel és adjon át. Azonnal felvettem velük a kapcsolatot.

Hamarosan rendszeres látogató lettem az iskolában. Láthattam az első segítőkutyák felcseperedését, okosodását. A blökiket egy civil kutyaiskola megosztott területén, Budaörsön képezték ki. A suli távolabbi részén nagy örömmel rohangáltak kutyák és gazdáik a különféle akadályok között. Álmélkodva néztem az egymásra utalt párosok produkcióját: jó mókának tűnt. Megtetszett ez az agilitynek nevezett, kutyás ügyességi sport. Félszegen kérdeztem meg Mártit, az alapítvány fő kiképzőjét, hogy lehet-e ezt a sportot segítőkutyával űzni?

Mozgásfejlesztés vagy kerekesszék

Az alábbi történet rögtön megfogott, amikor olvastam. A legtöbben nem is tudunk belegondolni, hogy milyen lehet kerekesszékben az élet. Ennek a fiatalembernek a története azért csodálatos, mert reményt ad azoknak is, akik mozgásukban korlátozottak.

Egy ilyen sérülés teljesen más, mintha valaki gyermekként lassabban fejlődik, mint társai.

Sok gyermek esetében egyszerűen segít a korán végzett mozgásfejlesztés. A mozgásfejlesztés gyakorlatai sokrétűek, lehet őket végezni labdajátékok segítségével, vagy bevethető akár a sokak által kedvelt ugróiskola is. Bárhogy is legyen, ha gyermekünk lassabban fejlődik, kérjük ki szakember segítségét.