Tudjuk hogy sikeres. Tudjuk, hogy kötelező olvasmány. Tudjuk, hogy imádják a szülők és a gyerekek is! a kérdés, hogy miért? Talán a kisegér az oka? Számtalan egér főhőssel találkozhatunk a mesetörténet folyamán! Lássuk most egy a Ruminiéhez hasonlóan sikeres egérke mesét, a CinCin Lovag legendáját.

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi királyságban varázslattal volt tele a levegő, folyvást jóízű nevetések harsantak, és literszám folyt az ínycsiklandó leves. Ám egy szörnyű baleset összetörte a király szívét, a királylányt bánatos vágyakozásba taszította, a városlakókat pedig csüggedtségbe.

Minden remény oda az országban, ahonnét eltűnt a napfény, és a világ kietlenül szürke lett.

Amíg meg nem született Egérszegi Cincin. A bátor és derék egér, Cincin egyszerűen túl nagy lélek az ő kicsike világában. Noha aprócska, állandóan köhécsel és komikusan nagy fülek jutottak neki, Cincin nem hajlandó gyengén és gyáván élni, mert úgy hiszi, hogy neki olyan sors rendeltetett, amelyet az általa olyannyira imádott lovagmesékben szokás megénekelni.

Amikor elzavarják otthonról, mert nem tartja be a szabályokat, melyeket a közösség egy egértől elvár, Cincin összebarátkozik egy jószívű patkánnyal, aki nem tud a tükörbe nézni, és azt reméli, hogy távol élhet fajtája zordon alvilágától. Míg Cincin felkerekedik, hogy megmentse Borsószem hercegnőt, aki nem képes túllátni saját torz nézőpontján, cimboráját a fenséges hölgy oly fájdalmasan kosarazza ki, amitől a patkány önpusztító lépésekre szánja el magát. A két barát párhuzamosan futó kalandja során érdekes alakokkal találkozik, például egy szolgálólánnyal, aki királylány szeretne lenni, vagy a csatornapatkányok gonosz vezérével, aki bosszút tervez az emberek ellen.

A Cincin Lovag legendája elgondolkoztató könyv, nem ártana, ha esténként inkább felnőttek olvasnák fel a gyerekeknek. Erre azért is szükség lenne, mert csak a felnőttek világából

származhat annyi szenvedés, amelyet a kiközösítés, fogyatékosság, másság okoz e reális mese állat- és emberhőseinek, s nem biztos, hogy a mai kis olvasók pontosan értik a szöveget és a helyzeteket, még abban az esetben sem, ha királyi palotában játszódik. Mi vár arra az egérkére, aki kicsinek születik, idő előtt kinyílik a szeme, óriási a füle és nem morzsát gyűjtöget, hanem zenét hallgat és rágcsálás helyett mesét olvas a könyvtárban?

Mi lesz annak a kislánynak a sorsa, akinek meghal édesanyja és az édesapa a vásárban cselédnek adja egy tyúkért, piros kendőért és bagóért, s akit gazdája süketre pofoz? Hogyan kapja vissza kislányát a rövidlátó király, aki felesége halála óta gyűlöli az állatokat?  Ami engem illet, én az egerektől és a patkányoktól is félek – még a filmbeliektől is –, de ezt az egérfiút mégis megsajnáltam: elfordult tőle egész családja, az Egértanács halálra ítélte, de Borsószem hercegnő iránt érzett szerelme hőssé teszi.

„…Egyik nap Cincint a nővére, Borka elvitte a palota könyvtárába. A könyvtárnak hatalmas ablakai voltak, a fény csak úgy áradt rajtuk befelé, és fényes sárga tócsákba gyűlt a parkettán. – No, itt vagyunk – szólt Borka –, gyere utánam, öcskös, és megtanítom neked a papírrágcsálás minden csínját-bínját.

Borka felszaladt egy szék tetejére, onnan meg átugrott az asztalra, amelyen hatalmas könyvek hevertek kinyitva.

– Erre, öcskös, erre! – fogta magát, és felkapaszkodott egy könyvre. Cincin meg utána a székre, onnan az asztalra, az asztalról pedig a nyitott könyvre.

– Most pedig figyelj! – Borka nekilátott. – Ez a ragasztó ízletes, a papír széle ropogós, nagyon finom.

Annyira szeretem! – Nagyot harapott a lap szélébe, aztán Cincinre nézett.

– Kóstold meg! – kínálgatta. – Először egy falat ragasztót, aztán pedig harapj hozzá egy kis papírt! Ezek a tekervényes izék a legfinomabbak!

Cincin ránézett a könyvre, és ekkor csodálatos dolog történt. A tekervényes izék egyszer csak különböző betűkké formálódtak. A betűk szavakká rendeződtek, a szavakból pedig az a mondat állt össze, amelyik oly édes a fülnek, mert csodás dolgok kezdődnek vele:

Egyszer volt, hol nem volt.

– Egyszer volt, hol nem volt – suttogta Cincin.

– Mi van? – fordult oda

Borka.

– Semmi.

– Rágjad már! – nógatta.

– Azt már nem! – jelentette ki Cincin, és lekászálódott a könyvről.

– De miért nem?

– Hát mert – bökte ki Cincin – akkor nem tudnánk, miről szól a mese.

– Milyen mese? Miféle meséről beszélsz? – bámult rá

Borka.

Megdermedt a döbbenettől, csak a bajsza végére ragadt papírfecni reszketett.

– Igaza volt a papának, hogy valami nincs veled rendben. – Sarkon fordult, és kisurrant a könyvtárból, hogy elmondja a szüleinek, mit művelt már megint az öccse.

A kisegér megvárta, míg a testvére eltűnik, aztán kinyújtotta a mancsát, és megérintette azokat a bűvös szavakat:

Egyszer volt, hol nem volt.

– Egyszer volt, hol nem volt... – olvasta hangosan, és csak úgy itta magába a szavakat. Azután mancsával követve a sorokat, elolvasta a szépséges hercegnő és a bátor lovag történetét, aki hódolattal szegődött a hercegnő szolgálatába…”

A kisegek újra színen: Rumini

Biztosan emlékszünk CinCin Lovag kalandjaira, vagy Miki egérre esetleg Stuart Little kisegérre. Igen, ők a gyermeksztorik kedvelt apró négylábúi. És itt van Rumini. Ismét egy kisegér, és ha, lehet még sikeresebb, mint elődei! A Rumini fordulatos, izgalmas, szellemes, kitűnően megírt, letehetetlen kalandregény Berg Judit tollából, a csavargóból hajósinassá lett, szeretnivaló, bátor és agyafúrt kisegér, Rumini főszereplésével. Olvasásra fel, ezt nem szabad kihagyni!

Forrás: Nagyné Áment Erzsébet: Cincin Lovag legendája, Kate DiCamillo: Cincin lovag legendája