Sarkcsillag és filozófia
„…senki sem járt még a sarkcsillagon, de azt nézve sokan lelték meg a helyes utat” – írta Pólya György az elérhetetlen ideálokról értekezve. És az is jelent(het) valamit, hogy az ember az eget mindig „kerek egésznek”, boltozatnak – képzelte. A földről – bár folyamatosan rajta állt, egyvégtében tapasztalgathatta – az „egyszeri” és a mai ember is elég sok téves ítéletet képzett, ám ha az égboltra pillantott, képzeteiben mindig volt helyzettudatot építõ fantázia, képzelőerő és logika. Egy valami bizonyos: minden aréna fölött boltozatos az ég – mely logikába oldja a képzeletet, avagy a képzelet játékainak részesévé avatja a logikát.
Nélküle nem léteznénk – mi is hát az emberi értelem sarkcsillaga: a logika? Különféle traktátusok a maguk céljai szerint határozzák meg, így már nem is logikával, hanem logikákkal kell (kell? lehetséges!) számolnunk. De amúgy a maga általánosságában, az egész emberi nemre alkalmazhatóságában a logika: a leválasztás (megkülönböztetés), a kapcsolatteremtés és a következtetés képessége. Erre építjük a logikákat. A logikának (mint diszciplínának) az lenne a feladata – írja a matematikus Gr. C. Moisil –, hogy összegyûjtse a következtetés szabályait. Épp csak hogy az ilyen szabályok száma végtelen, miként a csillagos ég… Amilyen egyszerű, olyan fontos a Moisil megállapítása, mert összekapcsolja a végleteket: a logikai képességet (mellyel minden normális ember rendelkezik, az analfabétának is megvan) – és a „gyűjtő”, önmagukat szervező logikai rendszereket, melyek korántsem merítették ki a jelenségeiben, szabályszerűségeiben végtelen „képességeket” (így aztán újabb logikák jelennek meg, napjainkban mind sűrűbben).
Mivel EGY logika nem gyűjtheti össze a következtetés szabályait, inkább a következtetés elméletét (elméleteit) alkotja meg. Amit újabb vizsgálódás tárgyává tehetünk, és a levezetések ez újabb tartománya a metaelmélet lesz. Természetesen újabb diszciplínát is teremthetünk e metaelméletnek, mely aztán meta-meta-elmélet lesz… Nem ér véget a folyamat. Akár az ugyancsak Moisil idézte köznapi érvelésben: „Ha iszom egy decit ebbõl a konyakból, mintha kicseréltek volna, más ember vagyok, és ennek a másik embernek is joga van egy deci konyakra!” Mint ahogy ennek a meta-konyakozásnak is vége szakad valamelyik „másikabb (általában a legrészegebb!) embernél”, aki már nem lesz képes élni a deci konyak jogával, az egymást váltó (és egymáshoz képest olykor meta-) logikák köre is többé-kevésbé megvonható. A logika – mondja Moisil – egymásra támaszkodó diszciplínák végtelensége. És e diszciplínák a maguk érvé- nyességi köreiken belüli logikai igazságot keresik.
A líra: logika, állította, joggal, a költő. A matematika: logika, állítja a matematikus. De: a logika nem líra és nem matematika. A logika a szellem égboltja; alatta minden valamit érõ (játszi vagy súlyosan komoly) gondolat a maga sajátos módján logikus. És az igazi szellemi kaland: e világ – világunk: a logika – különféleképp izgalmas sajátosságait elfogadni, bennük eligazodni, örömöt lelni. „tudjuk hogy nyolc osztva nyolccal, az egy” – ezt a logikus matematikai tényt versben írja le Nichita Stanescu (Más matematika); már vállat vonnánk, „na és, rendben, nekünk ez nyolc”, ám a költő felkavarja nyugalmas biztonságunkat: „de nem tudjuk, ha egy hegyet elosztunk egy kecskével mi lesz az eredmény…” Ámde, figyelem: „ha egy paplant beszorzunk egy nyúllal az eredmény biztosan vörös” – ez már személyes – lírai! – logikájú és hitelű kép. Ugyanilyen biztonságos logikával vallja ugyanebben a versben a költő: „karfiol plusz tojás ami kijön: csűdfű…”
…Sajátos képzelet mozgatja ezt a logikát. Amely a maga szférájában nem ismer lehetetlent, „logikátlant”… Csűdfüvet soha nem láttam, de a lexikon leírása alapján a „karfiol – tojás” kombinációt szemléletesnek tartom. Nem kétséges: helye lehet – immár van is! – az égbolt (a Nap és a sarkcsillag) alatt! És abban reménykedve, hogy mégis van új a Nap – és a sarkcsillag – alatt, egy újdondász asszociációkényszernek engedelmeskedve leírom egy sosemvolt virág nevét: csõdfû. (…Vajon miért csõdfû „asszociálódik-ugrik” be az eszembe 2011 májusában?! Na, ugye, kedves embertársaim a világcsõd-frászban?!…) Belefirkantom ceruzával a Stanescu-kötetbe, megajándékozva a költõt egy számára örökké ismeretlen fûvel-virággal. Közben hetykén dúdolom: „de ahol a csõdfû terem azt a helyet nem ismerem” – és mindez logikus, mert a logika égboltja alatt lélegzõ verssorok bármit mondhatnak, csak csõdöt nem. Õk, a verssorok, õk nem! Fölöttünk a végtelen, csillagos ég; káprázat rajta a csõdfû. Lábunk alatt az aréna pora – hullócsillagszerûen pereg a csõdfû-mag csizmánk, papucsunk, báli cipellõnk sarka alá, a homokba."
forrás: Sarkcsillaggal nézvést – a valóság
Logikai, filozófia, logikai játékok
Filózófiai értelemeben tulajdonképpen területenként, egyénenként eltérő lehet a logika. Hiszen más a logika egy szabad versben, más egy kétismeretlenes egyenletben. Ha ilyen oldalról közelítjük meg, azt mondhatjuk a világ minden egyes momentumában van logikusság és következetesség. Már maga a Teremtés is következetes. Ezt a tudást adjuk át gyermekeinknek, majdan pedig unokáinknak. A logika fejlesztése hihetetlenül fontos. Már egész kisbaba korban érdemes bevezetni a logikai játékok használatát a picinél. Babák logikai játékok kategóriában találjuk a különféle habszivacsból készült kirakósókat is. Nagyobbaknál ott van a logikai játékok között a sakk, ördöglakatok, Rubik kocka is.
